Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Gyak­ran ta­lál­ko­zunk ki­sebb-na­gyobb gyü­le­ke­ze­ti kö­zös­sé­gek tag­ja­i­val, akik iz­gal­mas, fur­csa tör­té­né­sek­kel tar­kí­tott is­ten­tisz­te­le­tek­ről szá­mol­nak be. Gom­ba­mód sza­po­rod­nak, gyor­san nö­ve­ked­nek, és ere­jü­ket, di­na­mi­ká­ju­kat a Szent­lé­lek mun­ká­já­nak tulajdonítják. A pün­kös­di moz­ga­lom haj­tá­sai ezek. Eköz­ben a tör­té­nel­mi fe­le­ke­ze­te­ken be­lül is ala­kul­nak ka­riz­ma­ti­kus kö­zös­sé­gek, me­lyek a Szent­lé­lek kü­lön­le­ges aján­dé­ka­it ke­re­sik, mint ami­lyen pél­dá­ul a nyel­ve­ken szó­lás, pró­fé­tá­lás. Az Evan­gé­li­kus Bel­misszi­ói Ba­rá­ti Egye­sü­let (EB­BE) Mit ta­nít egy­há­zunk? cí­mű ta­va­szi prog­ram­so­ro­za­tá­nak újabb elő­adá­sá­ra áp­ri­lis 8-án ke­rült sor az or­szá­gos iro­da föld­szin­ti ta­nács­ter­mé­ben. A csü­tör­tök es­ti al­kal­mon a részt­ve­vők dr. Ko­vács Lász­ló At­ti­la nyír­egy­há­zi lel­kész­nek, a ko­lozs­vá­ri Pro­tes­táns Teo­ló­gi­ai In­té­zet ta­ná­rá­nak elő­adá­sát hall­hat­ták A Szent­lé­lek­ről (a ka­riz­ma­ti­kus és a ra­ci­o­na­lis­ta fel­fo­gás kö­zött) cím­mel. A kez­dő­áhí­tat­ban Sza­kács Ta­más lel­kész Jn 11,32 alap­ján ar­ról szólt, hogy ami­kor az em­ber le­he­tő­sé­gei el­fogy­nak, ak­kor kez­dő­dik iga­zán Is­ten cse­lek­vé­se az­zal, hogy a Szent­lé­lek meg­te­rem­ti ben­nünk a hi­tet.

Ko­vács Lász­ló At­ti­la ko­lozs­vá­ri teo­ló­gi­ai ta­nár és nyír­egy­há­zi lel­kész az EB­BE ál­tal szervezett elő­adá­sá­ban ar­ról is szólt, hogy a karizmatikus moz­gal­mak ar­ra hív­ják föl a fi­gyel­mün­ket, hogy mi, tör­té­nel­mi fe­le­ke­ze­tek­ben élő ke­resz­té­nyek nem vesszük elég­gé ko­mo­lyan a Szent­lé­lek mun­ká­ját. Ta­lán ép­pen ti­tok­za­tos­sá­ga, ki­szá­mít­ha­tat­lan­sá­ga mi­att van ez így. Pe­dig az egy­há­zat, illetve a hi­tet ben­nünk ép­pen a Szent­lé­lek te­rem­ti, tart­ja meg.

Az elő­adó be­szélt ar­ról, hogy né­hány teo­ló­gus sze­rint a klasszi­kus evan­gé­li­kus dog­ma­ti­kák­ból hi­ány­zik a Szent­lé­lek­ről szó­ló ta­ní­tás, mert nem szán­tak er­re kü­lön fe­je­ze­tet. A va­ló­ság azon­ban az, hogy ép­pen így ke­rül „he­lyé­re” a Szent­lé­lek­ről szó­ló ta­ní­tás, hi­szen a ta­ní­tás min­den fe­je­ze­té­ben úgy ke­rül elő a Szent­lé­lek, mint aki te­rem­ti és meg­tart­ja, meg­erő­sí­ti a Krisz­tus­ban va­ló hi­tet. E nél­kül a hit nél­kül pe­dig sem­mit sem fog­hat­nánk föl Is­ten dol­ga­i­ból. A Szent­lé­lek mun­ká­ja az, hogy Krisz­tus sze­mé­lyét és mű­vét meg­ele­ve­ní­ti ben­nünk, így ve­zet min­ket ar­ra, hogy krisz­tu­si ér­ték­rend sze­rint él­jünk.

Ke­resz­tény hi­tünk nem­csak meg­em­lé­ke­zés, ha­nem most vég­be­me­nő, most tör­té­nő va­ló­ság: va­ló­sá­go­san át­éljük Krisz­tus je­len­lé­tét, ta­ní­tá­sát, sze­re­te­tét, éle­tünket át­for­má­ló ha­tal­mát.

Pál apos­tol így vall er­ről: „Élek töb­bé nem én, ha­nem él ben­nem a Krisz­tus.” A Szent­lé­lek lát­ha­tat­lan, meg­fog­ha­tat­lan va­ló­ság, de ha­tal­mas erő rej­lik ben­ne. Ugyan­ak­kor szu­ve­rén Úr, sze­le ak­kor fúj, ami­kor ő akar­ja, és nem ak­kor, ami­kor mi akar­juk. Oly­kor nem fúj, „szél­csend” van, más­kor erő­sen fúj, az egy­ház­ban eze­ket az idő­sza­ko­kat ne­vez­zük éb­re­dé­si idők­nek.

Nem ren­del­kez­he­tünk a Szent­lé­lek fö­lött, nem osz­to­gat­hat­juk sem­mi­lyen prak­ti­ká­val aján­dé­ka­it. Ne­ki mód­já­ban áll más­hogy cse­le­ked­ni, mint aho­gyan mi meg­szok­tuk, mi azon­ban nem tér­he­tünk el at­tól, amit szá­munk­ra ő ren­delt.

A Szent­lé­lek hi­tet te­rem­tő mun­ká­ját az igé­hez kö­töt­te: a hir­de­tett evan­gé­li­um­hoz és a ki­osz­tott szent­sé­gek­hez (ke­reszt­ség­hez és úr­va­cso­rá­hoz). A ti­tok­za­tos és ki­szá­mít­ha­tat­lan, meg­fog­ha­tat­lan Szent­lé­lek Is­ten el­len­őriz­he­tő for­má­ban szól és cse­lek­szik kö­zöt­tünk. A Szent­lé­lek sem­mit sem ta­nít ne­künk az Írá­son kí­vül, azt jut­tat­ja eszünk­be, vé­si szí­vünk­be, te­szi ele­ven­né, ami a Szent­írás­ban már meg­íra­tott. Sem­mi sem to­la­kod­hat Is­ten igé­je elé vagy mel­lé. Sem a ha­gyo­mány, sem sze­mé­lyes él­mény, sem sem­mi egyéb.

Több pün­kös­di moz­ga­lom­hoz tar­to­zó kö­zös­ség­ben va­ló­ban kü­lö­nös dol­gok tör­tén­nek, de nem le­het min­dent a Szent­lé­lek­re fog­ni. A Szent­lé­lek ugyan­is ige nél­kül nem szól és nem cse­lek­szik kö­zöt­tünk.

A 20. szá­zad­ban há­rom hul­lá­muk volt a pün­kös­di és ka­riz­ma­ti­kus moz­gal­mak­nak, mind­há­rom az Egye­sült Ál­la­mok­ból in­dult. Az el­ső a szá­zad el­ső év­ti­ze­dé­ben, a má­so­dik a hat­va­nas évek­ben, a har­ma­dik a nyolc­va­nas évek má­so­dik fe­lé­ben jelentkezett. Egy­re na­gyobb hang­súly ke­rült az úgy­ne­ve­zett Szent­lé­lek-ke­reszt­ség­re, mely kéz­rá­té­tel­lel tör­té­nik, és az így szer­zett sa­já­tos ke­gyel­mi aján­dé­kok és az át­élt, oly­kor eksz­ta­ti­kus él­mé­nyek egy­re fon­to­sab­bá vál­tak. Az él­mény­sze­rű lé­lek­ke­reszt­ség, nyel­ve­ken szó­lás, kéz­rá­té­tel, szív­be lá­tó pró­fé­cia mel­lett a sö­tét­ség ha­tal­mai el­le­ni had­vi­se­lés, a dé­mo­nok Jé­zus ne­vé­ben va­ló meg­kö­tö­zé­se is gya­kor­lat­tá vált.

Mind­ezek­kel kap­cso­lat­ban sok a kér­dő­jel. Va­ló­ban a Szent­lé­lek mun­ká­ja ez, nem pe­dig ide­gen lé­le­ké? Anél­kül, hogy a Szent­lé­lek mun­ká­ját kor­lá­toz­ni akar­nánk, ér­de­mes át­gon­dol­ni, va­jon Is­ten Lel­ke báb­ként moz­gat-e em­be­re­ket, a rán­ga­tó­zá­sig és ar­ti­ku­lá­lat­lan han­gok ki­adá­sá­ig fo­koz­va ezt? Is­ten Lel­ké­ről Pál apos­tol úgy ír, hogy az erő, a sze­re­tet és a jó­zan­ság Lel­ke. Más­részt a Szent­lé­lek so­ha nem ha­nyatt vág, ha­nem térd­re ejt – Krisz­tus előtt.

A Szent­lé­lek azt te­szi ben­nünk je­len­né, ele­ven­né, amit Krisz­tus már ki­nyi­lat­koz­ta­tott. Él­mé­nyek, ví­zi­ók, misz­ti­kus üze­ne­tek, új pró­fé­ci­ák nem lép­het­nek a Krisz­tus­ban tör­tént ki­nyi­lat­koz­ta­tás he­lyé­be vagy mel­lé.

Ko­vács Lász­ló

::Nyomtatható változat::