Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Egy kutatás eredményei szerint a megkérdezetteknek csak 28 százaléka – és közülük is csupán 44 százaléknyi vezető üzletember! – gondolja úgy, hogy az emberek általában ugyanazokat az etikai alapelveket alkalmazzák munkájuk során, mint magánéletükben. Úgy tűnik, hogy az üzleti és tudományos területen dolgozó szakemberek kimutathatóan másként viselkednek magánéletükben, mint a közéletben. Legalábbis így látják őket mások – és ahogy szoktuk mondani, amit látunk, az a valóság.

Ez a fajta kettős mérce magyarázatul szolgálhat olyan jól dokumentált etikai problémákra, amelyektől mostanában hangos a média. Annak ellenére, hogy a vezetők az őszinteség, integritás, méltányos bánásmód értékei mellett törnek lándzsát, ezek az értékek gyakran véreznek el a célszerűség oltárán, legyen szó akár szakmai fejlődésről, üzleti sikerről, „konstruktív” könyvelésről vagy etikátlan üzleti gyakorlatról.

Sajnos egyre ritkábban találkozunk olyanokkal, akik értékeiket-hitüket következetesen megélik, mert „a cél szentesíti az eszközt” filozófiája vált uralkodóvá.

Sajnálatos tapasztalat az is, hogy a legtöbb közgazdasági iskola ritkán ajánl tantervében etikai kurzust, mert olyan nehéz konszenzusra jutni abban a kérdésben, hogy milyen etikai standardokat kell modellnek tekintenünk.

Hadd ajánljak az olvasó figyelmébe egy olyan „tankönyvet”, amely betölti ezt a célt: a Bibliát. Annak ellenére, hogy a Szentírás nem az üzleti élet kérdéseire összpontosít, számos tanítás található benne a helyes üzletvitelről. És egyáltalán nem a „szituatív etikai megközelítést” képviseli. A bibliai világképhez való ragaszkodásnak az a szépsége, hogy csak egyfajta etikai standardot kell megjegyeznünk, amely életünk mindkét vetületére, köz- és magánéleti vonatkozásban is alkalmazható.

A Jézus Krisztus életéről szóló újszövetségi beszámolókban, az evangéliumokban Jézust gyakran láthatjuk olyan helyzetekben, ahol kettős mércével mérőkkel találkozik, és mindig nagyon szigorúan bánik velük. Máté evangéliumában így figyelmezteti őket: „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal. Így kívülről ti is igaznak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és törvényszegéssel.” (Mt 23,27–28) Elég kemény szavak, nemde?!

Jézus vallásos vezetőkhöz intézte szavait, és mondanivalója világos. Élesen elítélte azokat a felelős vezetőket, akik ugyan hitet tettek valami mellett, mégis teljesen más szellemben viselkedtek. Bár egyikünk sem tökéletes, a képmutatást Jézus kifejezetten gyűlölte.

Vannak aztán olyanok is, akik szerint bár a Biblia az üzleti és a magánélet területére egyaránt fennkölt értékeket ajánl, ám ezek ma, a 21. században nem reálisak és a való életben megvalósíthatatlanok.

Teljes szívvel visszautasítom ezt az érvelést. Számtalan példát láthatunk ma világszerte: vezetőket és vállalatokat egyaránt, akik tudatosan a Bibliához fordultak, hogy utat mutasson mindennapi munkájukhoz. Igaz, hogy időnként nehéz szilárdnak maradni, amikor a megalkuvás kísértésével kell szembenéznünk, ám az eredmény – egy olyan személy vagy szervezet, amely a vallott értékrendje szerint él és dolgozik – megéri az erőfeszítést.

Vajon az olvasó belefáradt abba, hogy kettős etikai mérce szerint éljen a körülmények és a pillanat kényszerítő szorításában? Elege van abból, hogy egy dolgot ígér, majd teljesen mást teljesít? Ha így van, érdemes megkönnyíteni az életünket és egyetlen etikai standardot alkalmazni: a Bibliáét.

Forrás: Monday Manna

Rick Boxx

::Nyomtatható változat::