Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

A Szűz Máriának szentelt, néhány esztendő múltán már a lutheránusoknak szolgáló, egy későbbi tűzvész nyomait viselve pedig Fekete-templomnak nevezett székesegyház órájának percmutatója déli tizenkét órához közeledett. Azonban sehogy sem akart odaérni. Úgy tűnt, mintha habozna, mintha dacolni próbálna a számára értelmet adó, lételemét jelentő idővel. Talán megérzett valamit abból a kegyelmi állapotból, melyben szász nemzetét találta. Egy török árnyékkal fedett, mindazonáltal független és virágzó közösséget, mely a későbbi évszázadok során lassan, de biztosan haladt a végső pusztulás felé. Időközben Brassó főterén, az ódon városháza előtt fekete talárba bújt előkelőségek várakoztak. Mikor megnyílt előttük az épület masszív tölgyfa ajtaja, peckesen lépdeltek befelé, majd elfoglalták helyüket a hatalmas, kerek asztal körül, ahonnan egy fertályóra elteltével a városi tanács újdonsült tagjaiként álltak fel. A falon függő, a főúri kastélyok ősgalériájára emlékeztető képeken – bizton állíthatjuk – összekacsintottak a város egykori főbírái. Annak a ténynek a biztos tudatában, hogy a megválasztottak között ott volt Johannes Honterus, a köztiszteletben álló iskolaigazgató, nyomdász, a tudományok, a geográfia és az asztronómia szerelmese, aki hitbéli kérdésekben megingathatatlan volt, nem véletlenül nevezte őt Luther Márton „a magyarok apostolának”.

Ha fantáziánkat szabadon engednénk, talán a bevezetőben leírtak szerint tudnánk megidézni Honter János, azaz Johannes Honterus 475 évvel ezelőtti városi tanácsnokká választását. Emléke szerencsés módon azonban több helyen – mind Magyarországon, mind Erdélyben – tárgyiasult. Emlékhelyeit jelen írásunkban mutatjuk be olvasóinknak, mindenki számára ajánlva felkeresésüket.

Első állomáshelyünk a fővárosi múzeum körút, a Nemzeti Múzeum patinás épülete. A Magyarország történetét bemutató állandó kiállításnak (Magyarország története az államalapítástól 1990-ig – Újkor, legújabb kor) a reformáció időszakával foglalkozó tárlatán láthatjuk Honterus fő művének egyik eredeti példányát. A földrajzi és csillagászati fejezetre tagolódó Rudimenta Cosmographica első kiadása 1530-ban látott napvilágot Krakkóban, majd a könyv összesen 126 (!) megjelenést, illetve más kötetekben szereplő utánnyomást ért meg Európa-szerte.

A múzeum épületével átellenes oldalon tucatnyi antikvárium várja a régi könyvek szerelmeseit. A könyvesboltok egyike a Honterus Antikvárium és Aukciós Ház nevet viseli. „Cégtábláját a jeles erdélyi térképmester, Honter János nevéből nyerte, s egy közel százéves antikvárium szellemi utódjának vallja magát (…). Vállalt feladata a humán – azaz az emberrel közvetlenül kapcsolatos kulturális hagyományok, mondhatni: papír alapú hagyatékok (…) gyűjtése, ápolása és értékesítése” – fogalmazza meg misszióját a honteri örökséget nyíltan vállaló könyvkereskedés.

Az erdélyi Brassó, a történelmi Magyarország talán legszebb fekvésű városa igen gazdag a Honterushoz kapcsolódó emlékhelyekben. Egész alakos bronzszobra a Fekete-templom déli tornya mellett áll. A berlini Harro Magnussen közadakozásból épült alkotását 1898. augusztus 21-én, Honterus születésének négyszázadik évfordulóján avatták fel ünnepélyes keretek között. Talapzatának két oldalán egy-egy, az életéből vett jelenetet ábrázoló bronz dombormű látható. (A korábban színesfémtolvajok áldozatául esett alkotás Németországba elszármazott szászok közös erőfeszítésének eredményeképp nemrégiben újulhatott meg.)

A teret, ahol a gótikus főtemplom áll, régen is, ma is Honterus-udvarnak (Curtea Johannes Honterus-Hof) nevezik. A városban emellett oktatási intézmény, a patinás Honterus-gimnázium (Liceul Teoretic Johannes Honterus) viseli nevét. A humanista szülőháza a valamikori Fekete utcában áll.

A 19. században teremtett hagyományokat megújítva napjainkban is évről évre megtartják Brassóban a Honterus-ünnepet (egykori hangulatát lapunk 2005/7. számában idéztük meg a Honterus életét bemutató írásunkban).

A magyarországi reformáció kiemelkedő alakjának nevét két település is viselte Erdélyben. Az egykori Brassó vármegyei Honterusfürdő (németül Honterusbad, románul Băile Homorod) manapság közigazgatásilag Homoródhoz (németül Hamruden, románul Homorod) tartozik. A múlt század elejei térképeken Brassótól keletre még látható Honterus, melyet később elnyelt a terjeszkedő, de páratlan városmagját máig megőrző dél-erdélyi nagyváros. Az igencsak hiányos helytörténeti adatok miatt csak feltételezhető, hogy itt volt a korszak kedvelt kirándulóhelyeként említett Honterus tér és Honterus kútja. A két világháború közötti időszakban a Honterus-gimnázium tulajdonában levő terület pihenőhelyként szolgált a brassóiak számára.

Rezsabek Nándor

::Nyomtatható változat::