Gyermekvár

Hozzászólás a cikkhez

Ha februárban a Kiskunság nagy legelőit járom, gyakran találkozom seregélycsapatokkal. Az elsők között hazaérkező madarak közé tartoznak, és gyakran az ekkor még nálunk időző fenyőrigócsapatokhoz csatlakoznak. Fürgén szaladgálnak, keresgélnek a réteken, aztán felszállnak a még kopasz útszéli fék egyikére, és dalolni kezdenek.

Füttyentgető, pattogó, néha fuvolahangokkal vegyes éneküket nem lehet mással összetéveszteni. Talán nem különösebben szép, nem hasonlítható a fülemüle csattogásához vagy a barátka csengő énekéhez, sajátos, és sok utánzást tartalmaz. Ezt különösen később, áprilisban lehet megfigyelni, amikor a csapatok már feloszlottak, és a madarak párokra szakadoztak.

A seregély odúlakó, harkályok véste üregekben vagy a számára kifüggesztett mesterséges odúban költ, de egy-egy pár megtelepszik a gólyafészek oldalában vagy a gyurgyalagok vájta üregekben is. Nem félénk madár, belátogat a kertekbe is, ahol az öreg diófa odújában neveli fiókáit.

A hím a költés idején mutatja meg igazán, hogy mit tud. Míg párja odabent a tojásokat melengeti, egy közeli ágon ülve énekel, és néha olyan tűzbe jön, hogy szárnyaival is csapkod hozzá. Ha ezt látom, mindig arra gondolok: olyan, mintha egy kis tollas karmester saját magának vezényelne.

Mindent eltanul, amit csak hall a környéken. Néha ugat, mint a kutya, máskor nyávog, mint a macska. Hallottam már kotkodácsoló seregélyt is, de olyat is, amelyik a kertkapu nyikorgását utánozta élethűen. Egy alkalommal a Budakeszi környéki erdőkben járva a szárcsa jól ismert hangját hallottam a magasból. A szárcsa vízimadár, biztosan láttátok már a Balatonon, a Velencei-tavon vagy valamelyik halastónál. Hogyan kerül az erdőbe?! – kérdeztem magamtól. Felnéztem, és szárcsa helyett seregélyt láttam. Egy odú közelében ült, és megint a szárcsák jellegzetes „köv-köv” hangját utánozta. Közben mintha mulatott volna, hogy – ha csak néhány másodpercre is, de – sikerült becsapnia.

A seregélypárok évente általában kétszer költenek, és amikor a nyár második felében már valamennyi fiókájukat kirepítették, csapatokba verődnek. A legelőket járják, ahol sáskákra vadásznak. Követik a legelő gulyát, és az állatok lábai elől felugró rovarokat kapják el. Pihenni vagy körülnézni néha felülnek a tehenek hátára, de Apajpusztán egyszer három olyan seregélyt is láttam, amelyek az egyik szép, kormos bika hosszú szarván üldögéltek. Csak akkor repültek el, amikor lehajtotta a fejét, hogy legelni kezdjen.

Októberben az észak felől érkezők óriási csapatokban járják a szőlőket, esténként pedig a nagy nádasokba húznak, és mielőtt a nádszálakba kapaszkodva elaludnának, kórusban énekelnek.

Kérdések

1. Mit gondolsz, hány fiókát nevel egyszerre a seregélypár?
2. Milyen színűek a tojások?
3. Hol telelnek a seregélyeink?

Schmidt Egon

::Nyomtatható változat::