Napról napra

Hozzászólás a cikkhez

Vasárnap

Jézus bejárta a városokat és a falvakat mind, tanított a zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget. Mt 9,35 (Ez 34,11; Mk 4,35–41; 2Kor 1,8–11; Zsolt 82) Jézus nem a hivatalában ülve, a fogadóóráján várta az érdeklődőket. Bejárta a városokat és a falvakat. A Feltámadott ma is úton van, hogy elérjen mindannyiunkat az evangélium örömüzenetével, hogy gyógyítsa betegségeinket, és erőt adjon abban a világban, amely nap mint nap „leszívja” energiáinkat. Ezért lett emberré, azért jött egészen közel.

Hétfő

Péter ezt mondta Jézusnak: „Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy szeretlek téged.” Jn 21,17 (Zsolt 44,22; Mt 21,18–22; Róm 3,21–26) A szíveket vizsgáló Isten emberré lett. Ő a mi reménységünk: Jézus Krisztus, aki nem a jogászok kegyetlen igazságával, hanem a kegyelem igazságával tekint ránk. Jól csak a szívével lát az ember – mondja a kis herceg. A Nagy Herceg irgalmas tekintetével nemcsak azt látja, mennyit vétettünk ellene, embertársaink és önmagunk ellen, hanem azt is látja, hogy szívünk vágya, hogy megtaláljuk a békességet, a boldogságot, az emberhez méltó életet. S ebben a vágyban a tanítványok szíve mélyén észreveszi, hogy Péter és mi, mai tanítványutódai is, tagadásaink ellenére, szeretjük őt. Ez a szeretetkapcsolat vihet át a bűn, a halál szakadékán az Életbe – az Isten szeretetébe.

Kedd

Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által, és legyetek éberek. Ef 6,18 (JSir 3,41; Mt 8,28–34; Róm 3,27–31) Két fontos impulzussal indít ma utunkra az ige. Emlékeztet arra, hogy az imádságunk – akár alapos elcsendesedés vagy csupán egy felszakadó sóhajtás – ne emberi erőlködés legyen, hanem a Lélek által történjék. Ugyanakkor biztat az éberségre, hiszen a minket teljesen tönkretenni akaró gonosz észrevétlenül közeledik, s próbál minket behálózni. A Lélek által mondott imádság adja számunkra az igazi védelmet.

Szerda

Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért. Mt 20,28 (Ez 22,30; Jer 5,20–25; Róm 4,1–12) Másként működik a világ, és másként az Isten országa. A különbség döntő. A világ önmentő, önépítő, hasznot kereső folyamataiban lassan már a passzív szókincsünkben sem szerepel az áldozathozatal, az önzetlenség, a szolgálatkészség. Érdek, haszon, teljesítmény, élmény – ezek a kulcsszavak. Isten országa úgy jött el Jézusban, hogy ő szolgált, ő hozott áldozatot, másért élt, halt meg és támadt fel. Ez a „másként” a világ reménysége és jövője.

Csütörtök

Az Úr felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról, amint kijelentette atyáinknak, Ábrahámnak és az ő utódjának mindörökké. Lk 1,54–55 (1Móz 26,4b; ApCsel 28,1–8; Róm 4,13–25) Ma együtt énekelünk Máriával, Jézus édesanyjával. Emlékezhetünk az üdvösség történetének nagy eseményeire, mert Isten is megemlékezik irgalmáról. S közben elgondolkodunk azon, hogy amikor a liturgia imádságában visszatérő formulával mondjuk: él és uralkodik mindörökkön-örökké, akkor azt valljuk, hogy kezében van az életünk és a világ élete. Ő a történelem Ura, és ő az én Uram is. Ő karolhat fel, ő irgalmazhat, ő jelenthet ki, és ő nyithatja meg nekünk, zsákutca életű embereknek az örök távlatot.

Péntek

Pál írja: „Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” Róm 12,2 (JSir 3,40; Lk 11,14–23; Róm 5,1–5) Régen iránytűvel, térképpel igazodtak el az emberek az ismeretlen utakon, ma GPS-t használnak. Egyéni életünk kanyargós ösvényein és a világ vándorútján mi segít abban, hogy célt ne tévesszünk? A világ sokféle mintát kínál. Egyik-másik még tetszetős is. Egyik sem ér azonban célhoz. A mi igazodási pontunk Isten akarata. Ami jó, neki tetsző, az az igében megtalálható. Ehhez érdemes igazodni. De szükségünk van arra, hogy Isten Szentlelke rendet tegyen a fejünkben, megújítsa értelmünket.

Szombat

Állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret. Zsid 10,36 (Péld 16,32; Ézs 51,1–6; Róm 5,6–11) Ismét elmúlt a hét, s a múló idő józan értékelésre késztet: hálaadásra azért, amit az elmúlt napokban kaptunk, bűnbánatra azért, amit elrontottunk. Jó, ha mi magunk is tiszta fejjel tudunk értékelni, de a legfontosabb, hogy odafigyeljünk arra, amit az ige mond, személyre szabottan is érvényesen: állhatatosságra van szükségetek. Legyen ez a holnap induló hét programja. A tét nem kicsi: az ígéret beteljesülése. Tudhatjuk: amit szem nem látott, fül nem hallott, Isten azt készítette el az őt szeretőknek. S amíg erre a csodára készülünk, egyetlen nagy projekten dolgozunk: minél teljesebben Isten akaratát cselekedni. Az iránytű megvan, a biztatás áll, induljunk!