Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Mára már szép gyakorlattá váltak a különböző felekezetek évenkénti, januári közös ökumenikus istentiszteletei. Komáromban azonban egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy kereszténységünk sokkal nagyobb kincs annál, minthogy évente csupán egyszer figyeljünk közösen Jézus Krisztusra.

Nagyböjt első vasárnapján – talán a közeli nőnapra is tekintettel – az észak-komáromi református templomban női lelkészek vezetésével nők imádkoztak a világbékéért. Baptista, evangélikus és református lelkésznők családjuknak érezve a háborútól fenyegetett világot, elsősorban a saját és szűkebb környezetünk szívének megtisztítására, a szeretetteljesebb mindennapi együttlétre hívták fel a figyelmet. Csakis így, keresztényi példát élve és mutatva várhatjuk el, hogy mások szívében is megszülessék a béke.

Egyedüli „férfi papként” a helyi ortodox atya Máriát, Jézus édesanyját állította a családanyák elé példaképül. Külön öröm, hogy katolikus részről – mint a feltámadás első tanúi – az egyházközség litániás asszonyai könyörögtek a békéért, majd Ittzés János püspöknek – a Kossuth rádióból sokunk számára ismert – figyelmeztetése hangzott el: „…ijesztő, hogy az igazságos béke helyett egyre többet emlegetjük az igazságos háborút. Pedig afelől nem lehet kétségünk, hogy Isten békepárti, és az igazságos béke pártján áll.” A magyarul és szlovákul felcsendülő énekekben a résztvevők a Szentlélek segítségét kérték a békéért folytatott küzdelemhez.

Reminescere vasárnapján a dél-komáromi reformátusok várták a testvéregyházak híveit, még a szomszédos Szlovákiából is. A Mádl Ferenc köztársasági elnök által megnyitott „Határok nélkül” című ötnapos diák- és ifjúsági fesztivál gazdag programja közt ugyanis rangos helyet foglalt el a vasárnapi böjti istentisztelet. A Komáromi evangélikus kamarakórus szolgálatairól, sikereiről már olvashattunk lapunk hasábjain. Most néhány jó hangú református énekessel kibővülve idézték elénk Jézus szenvedéstörténetét: „Stabat Mater dolorosa...”

Ihász Beatrix evangélikus lelkésznő prédikációjában is visszacsengtek a kórus szavai: „Jézus, bűnbánat útja, ó, értünk fájó szenvedés!” A kiábrándító és csalárd valóságshow-k világa helyett az igazi értékhez vezető, szenvedésektől is próbált jézusi út a járható – a mai kor fiataljainak is! A még bennünk élő március 15-e fényes ragyogása és a böjti keresztút arra figyelmeztessen minket, hogy népünk, nemzetünk feltámadásához zászlónkra kell tűzni Krisztus nevét – határokon innen és túl!

– sl –

::Nyomtatható változat::