Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Ulrich Parzany prédikál

Mi a közös a budapesti Nagyszombat utcai amfiteátrum területén felállított sátorban, a Bethesda gyermekkórház éttermében, a gyulai művelődési központban és a kiskőrösi szeretetotthonban? Március 17–24. között – egyebek mellett – ezeken a hazai helyszíneken nézhették és hallgathatták meg az érdeklődők az esseni Grugahalléból közvetített műholdas evangélizációt, a ProChrist 2003-at. A „Hihetetlen – kétség és ámulat” témacímű igehirdetés-sorozatot, Ulrich Parzany evangélikus lelkész prédikációit Európa 16 országában kísérhették figyelemmel. Az eseményeket Németország után nálunk, Magyarországon lehetett a legtöbb helyszínen nyomon követni.

„A rendezvény kezdete előtt egy hónapig heti egy alkalommal imaórát tartottunk, az evangélizációt megelőző vasárnap, március 16-án pedig ökumenikus nyitó istentiszteletet” – mondta Jakab Béla, a gyulai evangélikus egyházközség lelkésze. – „A ProChist 2003 helyi szervezésében a három történelmi egyház és a baptista gyülekezet vett részt. Szándékosan választottunk »semleges« helyszínt, a művelődési házat. A nyolc estéből mindig kettő jutott egy-egy felekezetre, olyankor ők voltak a házigazdák. Délutánonként fél hatkor gyülekeztünk. Közösen énekeltünk, imádkoztunk, bizonyságtételeket hallgattunk. Ezzel párhuzamosan egy csoport fohászkodott az evangélizáció sikeréért. Később a békéért is könyörögtünk. A hétfő esti nyitó alkalmon több mint kétszázhúszan vettek részt, a többi napokon is mintegy 150 fő volt jelen. Ulrich Parzany igehirdetése után közös énekkel, imával, a Miatyánkkal és áldással zártuk együttlétünket, de lehetőséget biztosítottunk mindenkinek arra, hogy ezt követően – ha szükségét érezte – felekezetének lelkipásztorával beszélgethessen. Nagy súlyt szeretnénk helyezni az utógondozásra, ezért a rendezvény végeztével egy hónapig külön imaalkalmat biztosítunk minden érdeklődőnek. Jó lenne, ha a történelmi egyházak nálunk is – helyi és országos szinten egyaránt – szerveznének ilyen evangélizációkat.”

*

Baranka György, a gerendási-csorvási evangélikus gyülekezet lelkipásztora szintén református és katolikus kollégáival együtt tartotta az evangélizációs alkalmakat. „Mindig Csorváson kezdtünk, aztán közvetlenül utána Gerendáson is levetítettük az igehirdetésről készült video-felvételt. Csorváson a résztvevőknek csupán a fele volt gyülekezeti tag, a másik felét olyan érdeklődők alkották, akik szinte soha nem járnak templomba. A jelenlévők regisztrációs lapokat kitöltve jelezhették, mi az, amit nagyon jónak találtak, és mi az, ami kevésbé tetszett nekik. Egyebek mellett feltettük azt a kérdést is, szeretnék-e, ha a lelkész meglátogatná őket, és elbeszélgetne velük. A legtöbb kérdésre igennel válaszoltak, így lehetőség nyílik az utógondozásra is.”

*

„Érdekes a résztvevők korosztály szerinti megoszlása. Legtöbben »a nagymamakorúak« voltak. Akadt sok fiatal is, de a középkorosztály szinte teljesen hiányzott” – jegyezte meg egy budafoki evangélikus résztvevő, majd így folytatta: „Szerintem nemcsak hívők, de érdeklődők is szép számmal voltak jelen. Mindig örülök, amikor olyanokkal találkozom, akiket ismerek ugyan, de nem gondoltam volna róluk, hogy ilyen helyen is megfordulnak. Tudom, hogy olyanok is eljöttek, akik a sajtóból értesültek az eseményről. Az evangélizációt követő beszélgetésekből az derült ki, hogy Ulrich Parzany prédikációi szinte mindenkit megérintettek.”

*

Lapunk Lupták György kiskőrösi lelkészt, a magyarországi ProChrist szervezőbizottságának elnökét is megkereste. „Elfogult vagyok, hiszen már 2000-ben is szívügyem volt ez az evangélizáció, Ulrich Parzanyt pedig régóta személyesen is ismerem. Ami a pozitív tapasztalataimat illeti: Kiskőrösön és Tabdiban estéről estére mintegy négyszázan gyűltek össze. Ez a módszer tehát alkalmas arra, hogy sehová se tartozó embereket szólítsunk meg, és válaszoljunk azokra a kérdésekre, amelyekkel hozzánk fordulnak. Az utógondozás biztosított, az alkalmak profi módon szervezettek.

Jó az is továbbá, hogy a gyülekezetek rövid helyi programokkal, szolgálatokkal készülhetnek. Így megmutathatják magukat, és elmondhatják: gyülekezethez tartozni jó! Nagyszerű élmény az ökumenikus együtt munkálkodás, mely kihat egyéb szolgálatainkra is.

Az igehirdetések színesek, érdekesek voltak, szóhasználatuk, nyelvezetük jól érthető. Bizonyítja ezt az is, hogy Ulrich Parzany nap mint nap 40-45 percen át le tudta kötni a jelenlévők figyelmét – erre pedig nem minden lelkész képes… Ugyanakkor Magyarországon például sokak számára idegen az igehirdetés végén lévő „előrehívás”. Mi nem éltünk ezzel, de mindig elmondtuk, hogy ki az a lelki vezető, akit megkereshetnek, ha ennek szükségét érzik.

Nem mondom, hogy a ProChrist lenne az egyedül üdvözítő evangélizációs forma. De meg kell fontolnunk, hogy ma, amikor az emberek egyre kevésbé járnak templomba, talán érdemes lenne kipróbálni ezt az új módszert.”

Ulrich Parzany igehirdetéseit – énekszámok előadása vagy rövid jelenetek bemutatása mellett – mindig egy-egy rövid interjú előzte meg. A moderátor egyik este a német evangélikus egyház egyik vezető személyiségével beszélgetett, aki azt mondta: „Ma sokan hagyják el az egyházat, de ebbe nem szabad beletörődni. A gyülekezeteknek a sarkukra kell állniuk.” Manfred Kock, a Német Evangélikus Egyház Tanácsának elnöke itt természetesen a saját hazájára gondolt. De a ProChrist idei kezdeményezése irányt mutathat nemcsak nekik, hanem nekünk, magyarországi evangélikusoknak is.

Március 29-én 12.10-kor a Duna Televízió Isten kezében című műsorában láthatunk egy összefoglalót a ProChrist eseményeiről. Április 6-án 11.20-tól pedig az mtv és az m2 sugároz egy negyvenperces összeállítást az evangélizációs hétről.

Gazdag Zsuzsanna

::Nyomtatható változat::