Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Ki írta és mikor?

1. Mi is látjuk, és saját életünkön érezzük, hogy korunk nem a helyes úton halad, életünk nem a helyes mederben folyik. Belátjuk, hogy minden nyomorúságunk egyik legfőbb oka az, hogy az ember, a kor, a népek, nemzetek, országok, földi hatalmasságok és vezérek letértek az igaz útról. A korszellem valami poshadást mutat. A társadalom az önzés fertőjében él. Az emberi lélek törekvései a porban kúsznak, és csak a test körül mozognak. Még a lélek is inkább csak a könnyebb érvényesülés érdekében gyarapítja kincseit. A társas életet nem a szeretet hatja át, és az embereket nem a szeretet kötelékei fűzik össze egymással. Még a családi tűzhely sem olyan meleg többé, mint volt azelőtt. A mindennapi életben csak a tülekedés, lárma, tipródás él, melynek zajában meg sem hallatszik a fájó szív zokogása, a keserűség sóhajtása, a félretaszított igazság szava, az alázatosok szerény könyörgése. Önző célokért és kicsinyes érdekekért dúl a harc, tombol az életoltó küzdelem. Azt hirdetik, hogy a vallást ki kell zárni az iskolákból, és helyette valami józan embertant és valami langyos illemtant kell tanítani. Hogy a mai kor embere ismerje meg a maga testét, amelyet hordoz, és a lelkét, amely őt hordozza, és tudja testét is, lelkét is az életben tetszetősen érvényesíteni. Minden az anyagiak érdekében történik.

II.

Ma rettenetes nyelven beszélnek az emberek. Nézzük csak meg a napilapok nyelvét: csupa kicsinyesség, hivalkodás, önhittség, bujtogatás és lélekmételyezés árad ki belőle. Mintha nem történnék ebben a zavaros társadalomban semmi más, csak csalás, gyilkosság, ravasz fondorkodás és alacsony önzés!

Nézzük meg a társas élet nyelvét: olyan a tárgya is, a formája is, amelyet még csak lefesteni sem szabad.

Nézzük a „szépirodalom” nyelvét: mindennek, csak szépnek nem lehet mondanunk.

De nézzük a világ hatalmasainak nyelvét: merő képmutatás, önzés, gyűlölködés húzódik meg az ámító szavakban. Ágyúk nyelvével akarnak békét diktálni, és elfelejtik, hogy csak a szeretet nyelvén lehet a háborgó lelkeket lecsendesíteni.

• Megfejtés: I. Raffay Sándor (1916.) II. Raffay Sándor (1925.)

Közli: Madocsai Miklós

::Nyomtatható változat::