Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Harka evangélikus temploma

A Sopron mellett fekvő település, Harka evangélikussága 2001 őszén elhatározta: nem várhat tovább ősi templomának külső felújításával. A következő év márciusától az utóbbi hetekig folyt a templom- és toronyrenoválás, valamint a tereprendezés. A 18 millió forintos vállalkozás fedezete több forrásból származott: egy telek eladásából, az országos egyházunk adományából, a soproni anyagyülekezet áfa-visszaigényléses segítségnyújtásából, cégektől, jótékonysági hangversenyből, az egykori német ajkú kitelepítettek és utódaik összegyűjtött segélyéből, valamint 10 éves kortól 88 éves korig a hívektől.

Húsvéthétfőn délután szépszámú harkai, soproni és Németországból, Ausztriából hazaérkezett kitelepített testvérekből álló ünnepi gyülekezet részvételével zajlott a templomszentelési istentisztelet, amelynek szolgálatát Ittzés János püspök, Jankovits Béla esperes, Buczolich Márta harkai lelkésznő és Gabnai Sándor soproni lelkész látta el.

Ittzés János püspök Ézs 52,7–10 alapján arról prédikált, hogy ezt a hálaadó ünnepi órát csak a húsvéti örömhír mélyítheti el igazán a lelkünkben. Mindent annak a feltámadott Krisztusnak köszönhet a harkai evangélikusság is, akinek valósága miatt állhat az egyház és a templom, aki az ősök buzgósága, áldozat- és tettrekészsége által építette fel a helyi közösséget is. A statisztikák bűvöletében élő világunkban biztosan nehéz szembesülnie a maroknyi gyülekezetnek azokkal a fájó tényekkel, hogy híveinek nagy részét a negyvenes években kitelepítették, alig maradtak evangélikusok a faluban, és hogy többekben már talán az egyházközség jövője is megkérdőjeleződött. Reményvesztetté válhattunk volna, ha az egyház csupán emberi intézmény lenne. De az egyház, a gyülekezet megtartója a feltámadt Úr! Az Ő dicsőségét hirdeti a kívül csodás köntösbe öltöztetett templom. A templomtatarozó áldozatos szívek nem a saját dicsőségüket szolgálták a munkák sürgető elvégzésével, hanem csak tanúsítani akarták azt az égi szeretetet, amely mindezidáig megsegítette őket. A püspök úr ezért hangsúlyozta beszédében azt, hogy az ünnepek elmúltával se feledje el a mai napon olyan nagyszámú közösség: ha néhányan jönnének csak össze ezek után a „szürke hétköznapokban”, a Feltámadott akkor is velük lesz. Intett arra, hogy ne a számokban, a népszámlálás adataiban, az alkalmak részvételi statisztikáiban gondolkodjunk, hanem a „minőség forradalmát” megvalósítva mindig a milyenségben. Ha ezt tartjuk szem előtt, akkor nem csüggedt „utolsó mohikánok” leszünk, hanem a szó nemes értelmébe vett „úttörők”. Érdemes azonban azon is eltűnődni: a templom immár kívül szép, de vajon ilyen „belül” is? A munka valójában még csak most következik, hiszen „belső”, szívbeli megújulásra van mindenekelőtt szükségünk. Ennek fő állomása a mai ünnepély is, amely rámutat, hogy örömünk forrása elsősorban nem az elvégzett munka kell, hogy legyen, hanem Jézus megváltói és jövő fele vezérlő tette. Nem a mi hűségünk, erőnk és szeretetünk adhat a folytatáshoz kitartást, hanem Ő, aki nem egy múzeumot akar templomából, hanem a találkozás házává akarja tenni azt.

Az istentiszteletet után Gosztola Szabolcs felügyelő köszöntötte az ünnepség résztvevőit, majd a gyermekek műsora és orgonaszóló hangzott el. A püspök és az esperesek köszöntőjét követően jókívánságát, köszönetnyilvánítását és örömét tolmácsolta a jelen lévő soproni lelkész, majd az ökumené jegyében Németh Antal plébános, dr. Vladár Gábor református lelkész, pápai teológiai dékán, végezetül pedig a német ajkú kitelepítettek nevében Schindler András, valamint Harka község polgármestere mondotta el ünnepi gondolatait. A hálaadó délután megterített asztalok mellett folytatódott a gyülekezeti teremben.

Mivel egy kitelepített testvér már 5 millió forintot adományozott a templombelső felújítási munkálataira, minden remény megvan arra, hogy rövid időn belül teljes lesz a megújulás. Kívül-belül, de legfőképpen legbelül a szívekben. A harkaiak mögött álló két dolgos év és az ezt lezáró húsvéthétfői templomszentelés reményeink szerint ezen a téren is elindított valamit. A folytatáshoz pedig adjon erőt az a Krisztus, aki „feltámadt, valóban feltámadt”.

Gabnai Sándor

Regionális hozzárendelés: Harkai Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::