Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Környezetünk percről percre bombáz minket különféle üzenetekkel arról, hogy mi a fontos, mire van feltétlenül szükségünk: pénz, karrier, elismerés, lehengerlő külső... Mindemellett ott a család, a barátok, akikért szüntelenül aggódunk. Hihetetlen energiát és időt vesz el a sok tépelődés afelett, hogy miként tudnánk a magunk és szeretteink álmait megvalósítani. Hány áttöprengett éjszaka áll már mögöttünk, s talán még több előttünk, amikor egymást váltják aggódó gondolataink; amikor próbálunk mindent a lehető legjobban megtervezni, és nemcsak a holnap, hanem a következő hét, hónap vagy év lehetséges nehézségeire felkészülni.

Hónapokkal kétéves ösztöndíjam lejárta előtt én is már a jövő év kihívásain töprengek, és azon aggodalmaskodom, hogyan fogok ismét beilleszkedni az otthoni környezetbe, mit kell „feltétlenül” átgondolnom, megterveznem a szeptemberi tanévkezdésre; és már most azon sóhajtozom, mit gondolok majd, ha ott állok az oslói repülőtéren, búcsút intve a sok fantasztikus élménynek, amellyel itt gazdagodtam. Változtat ez valamit is a tényeken? Ugye, nem?

Tűnődjünk el legalább egy rövidke pillanatra: vajon tényleg olyan dolog miatt aggódunk, amely nélkülözhetetlen számunkra, vagy ami ebben a pillanatban igényel megoldást? S ha igen, akkor segítenek bármit is az áttöprengett éjszakák? Elgondolkodtat a kis versike:

„Aggodalom még sohasem mászott hegyet. Aggodalom még sohasem fizetett számlát. Aggodalom még sohasem szárított fel könnycseppet. Aggodalom még sohasem csillapított félelmet.”

Jézus ezt mondta tanítványainak: „Ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok, mert több az élet a tápláléknál és a test a ruházatnál. Nézzétek meg a hollókat: nem vetnek, nem is aratnak, nincsen kamrájuk, sem csűrük, Isten mégis eltartja őket. Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál! De aggodalmaskodásával ki tudná közületek akár egy arasznyival is meghosszabbítani életét? (...) A ti Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van ezekre. Inkább keressétek az ő országát, és ráadásul ezek is megadatnak nektek.” (Lk 12,22–25.30–31)

Hulej Enikő

::Nyomtatható változat::