Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

„Nagy baj lenne, ha a héber Biblia és az Újszövetség Istene egymással vitatkozna. Más utakon, de ugyanazt az Istent szolgáljuk” – idézte Karl Barth református teológus mondását dr. Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi a Mindentudás Egyetemén. A legutóbbi, április 14-i előadást valóban nem a diszkusszió, hanem az egymás iránti megértés és tisztelet jellemezte. Dr. Schweitzer József a zsidó, dr. Erdő Péter prímás, esztergom–budapesti érsek pedig a keresztény húsvétról beszélt.

Az előadás kétszeresen is egyedülálló volt. Egyrészt ez volt az első eset, hogy két előadó beszélt ugyanarról a témáról. Másfelől a nézők nem egy korábbi felvételt, hanem élő adást láthattak.

Elsőként Schweitzer József kapta meg a szót. Elmondta, hogy a zsidó húsvét az egyiptomi rabszolgaságból való szabadulás ünnepe. A héber elnevezés (pészach) elkerülést jelent. Arra utal, hogy a tíz csapás közül a sötétség egész Egyiptomot elborította, de elkerülte a zsidóság akkori lakóhelyét, Gósen tartományt.

A pészach a széderestével kezdődik. A széder (rend) szóban benne foglaltatik az est tartalma: megemlékezés a kivonulásról – egy bizonyos rend szerint.

A terített asztalon szimbolikus jelentéssel bíró étkeket találunk: a parázson sült csontos hús a szentélybeli bárány-, a parázson sült tojás az ünnepi áldozatra utal. A keserűgyökér (torma, saláta) a sanyarú sorsot jelképezi. Az alma, dió és bor keveréke a vályogvetést idézi, azt a munkát, amit a zsidóság végzett az egyiptomi szolgaság idején. A sós víz vagy ecet a könnyeket és a szenvedést szimbolizálja.

A húsvét a keresztény hit szerint Krisztus feltámadásának ünnepe – mondta dr. Erdő Péter –, melyet csak az Ószövetség vallási összefüggésében érthetünk meg. Szenvedése és halála előtt Jézus közös étkezésen vett búcsút tanítványaitól, amely a hagyományban úgy jelenik meg, mint valódi pászkavacsora. A pászka (pészach) szó „átmenet” jelentését a keresztények Krisztusra vonatkoztatták: ahogyan egykor a választott nép a Vörös-tengeren átkelve jutott el a szolgaságból a szabadságra, úgy ment át Jézus a halálból az életbe. Feltámadása szabadulást hoz a bűnből és a halálból is, és utat nyit az örök boldogságra.

A katolikus egyházi vezető arra az önmaga által feltett kérdésre – hogy zsidók és keresztények húsvétkor ugyanazt vagy pedig teljesen mást ünnepelnek-e – ezt a feleletet adta: „A válasz keresztény ember számára nem lehet más, mint az, hogy egyszerre ugyanazt – a szabadulást –, és mást is: a keresztények Krisztus feltámadását. Az ünnep középpontjában a keresztény ember számára is Isten szabadító szeretete áll. Így az Ó- és Újszövetség húsvétja más eseményről szól ugyan, de közös üzenetet hordoz: Izrael számára Isten szabadító szeretetét a szolgaságtól, a keresztények számára Isten szabadító szeretetét a bűntől és a haláltól.”

Gazdag Zsuzsanna

::Nyomtatható változat::