Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Aki ebben az évben az Útmutató szerint is olvassa az Igét, az elég gyorsan meggyőződhet arról, hogy az Úristen részéről idén aztán különösen nincsen kecmec. Telibe talál minket igéjével.

Többszörösen – egyénileg és közösségileg egyaránt. A 2003. év igéje így szól: „Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” (1Sám 16,7) Ehhez szorosan köthető Jézus szava: „Ti az emberek előtt igazolni akarjátok magatokat, de az Isten ismeri a szíveteket. Mert ami az emberek előtt igen becses, Isten előtt utálatos.” (Lk 16,15)

Vagyis: mennyire mások vagyunk az emberek, mint az Isten előtt. Ami az emberek előtt (coram hominibus) „becses” vagy „magasztos” (Károli); az Isten előtt (ante deum): „utálatosság”. Luther is ezt a különbségtételt hangsúlyozta: „coram Deo” és „coram hominibus”. Mert az ember azt nézi, ami a szem előtt van, az Úr pedig az nézi, ami a szívben van. A görögben ráadásul egymás mellett van a két szó: ami az embereknek magasztos (hüpszélosz), az Istennek visszataszító (bdelügma), de bizonyára fordítva is igaz: ami az embereknek bdelügma, az Istennek hüpszélosz. Erről szól a betlehemi trágyaszagú istálló. Az Isten és az ember ízlése, értékrendje szöges ellentétben áll egymással. Gondoljunk csak a Magnificatra: „Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel”. (Lk 1,52) Az Isten előtt nincsen kecmec.

Manapság sok szó esik átvilágításról. Isten az, aki átvilágít bennünket az ő igéjével. A Jelenések könyve elején olvasható hét levélben Jézus azt üzeni a hét gyülekezetnek: „Tudom a te dolgaidat”. Jézus az, aki átvilágítja a hét gyülekezetet, az egyházat, az emberi szívet.

De hogy jön mindehhez az aktuális elmélkedés?

Püspökválasztás előtt vagyunk. Döbbenetes, hogy az ószövetségi igénk szövegkörnyezete mintha egyenesen magáról a püspökválasztásról szólna! Sámuel Isai fiai között keresi azt, akit fel kellene kennie királynak. Sámuel, hiszen ő is ember, először a „jó megjelenésű”, „termetes növésű” Eliábra gondol. De az Úr közbeszól. „Ne tekints megjelenésére, se termetes növésére. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van”. És a többit már jól ismerjük.

Déli Egyházkerületünkben megvoltak a jelölések. Már az is tudható, kik vállalták a megmérettetést. A jelölés, a választás a közvélemény előtt történik. A közvélemény mindig könnyen befolyásolható, manipulálható – különösen is az egyházi közvélemény. Még inkább igaz lehet ez az 1958 után négy évtizeden keresztül tudatosan kiskorúsított egyházunkra.

Az egyházi közvélemény előtt olyan könnyű ilyennek vagy olyannak látszani. Nagy baj van, ha a közvéleményben koronaként csillog a püspöki kereszt.

Szép dolog a demokrácia, de a rendszerváltás környékén sokan félreértették az egyház szerepét, amikor a törvényhozást, a döntéseket a parlamentihez akarták hasonlítani. Csak a parlamenti demokráciában lehet és kell kampányolni. De miközöttünk ne így legyen!

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívében van.” Mi emberek csak a felszínt látjuk. De az Úristen előtt nincs kecmec.

„Ti az emberek előtt igazolni akarjátok magatokat, de az Isten ismeri a szíveteket. Mert ami az ember előtt igen becses, az Isten előtt utálatos.”

Tehát: az Úristennek is hagyjunk teret a választásban. Ne csupán mi akarjunk, hagyjuk az Úristent is akarni. Mert tudjuk: nem azé, aki fut; nem azé, aki akarja. Hanem: az Övé.

Az Úristen mind az Ó-, mind az Újszövetségben és az egyház történetében sokszor olyanokat hívott el, akikre senki sem gondolt, s akik legkevésbé gondolták azt magukról, hogy alkalmasak arra a feladatra. Az alkalmas, aki alkalmatlannak tartja magát. Aki nem a mi választásunk, hanem az Úristené. Bárki lehet az, a lényeg, hogy érezze a maga alkalmatlanságát. De ezt mégse nagyon hangoztassa, nehogy észrevétlenül még önmagát is meg akarja téveszteni. Az Úristen előtt pedig nincs kecmec. Ő a szíveket látja.

Most talán világos, hogy miért lehet és miért kell imádkoznunk. Bárki legyen az: régi vagy új jelölt, ha ő magát valóban alkalmatlannak véli, akkor az Úristen alkalmassá teheti őt. Mert Őelőtte nincs kecmec.

Ifj. Fabiny Tibor

Regionális hozzárendelés: Déli Evangélikus Egyházkerület

::Nyomtatható változat::