Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

A magyar nyelvvel foglalkozó tudósok, nyelvészek tudományterülete igen szerteágazó. Van olyan, aki a nyelvjárásokat tanulmányozza, mások a magyar beszédhangok sajátosságait vizsgálják, egyesek a magyar nyelv régi állapotát kutatják, némelyek a mai magyar nyelv jellemzőit igyekeznek felderíteni. Nyelvtudósaink egy része pedig a nevek csodálatos világára összpontosítja kutatásait.

A nevek – a személy-, hely- és egyéb nevek – számos olyan emléket őriznek, amelyet máshonnan nem lehetne megismernünk. Különösen igaz ez a földrajzi nevekre. A dűlők elnevezései sok, egyébként feledésbe merült történelmi eseményt, birtokviszonyt, személyes kötődést örökítenek meg, így rendkívül fontos az összegyűjtésük – nem csupán a nyelvészet, hanem más tudományok számára is. A névtanosok között éppen ezért számos olyan ember akad, aki végzettségét tekintve nem nyelvész, de elkötelezetten gyűjti és közli az adatokat.

A földrajzi nevek gyűjtésének országos szervezése egy kiváló magyartanár vezetésével folyik. Ördög Ferenc Nagykanizsán, egy középiskolában kezdte tanári pályáját. Ma már számos tudományos díj tulajdonosaként, még több felbecsülhetetlen értékű könyv szerzőjeként nyugdíjba vonult, és csak az egyetemen tanít. Április 8-án a magyar névtudomány jeles képviselőinek társaságában ünnepelte hetvenedik születésnapját. Ebből az alkalomból a Magyar Nyelvtudományi Társaság szokásos tudományos ülése előtt neves és kevésbé ismert szakemberek köszöntötték a kitűnő tudóst.

Az ELTE nagy tanácstermét megtöltő névtanosok az ország minden tájáról – sőt a határainkon túlról is – érkeztek, hogy munkájukról, kutatásaikról beszámoljanak a nyilvánosság előtt. Először az idén megrendezendő jászberényi névtani konferencia előkészületeiről hallottunk híradást, illetve Farkas Ferenc érdekes előadásának segítségével egyúttal a jászberényi tanítóképző főiskola eredményes névtani munkásságába is bepillanthattunk. Ezután a Debreceni Egyetem nyelvészeti tanszékének vezetője, Hoff-mann István számolt be az ott folyó kutatások pillanatnyi állásáról. Megtudhattuk: megannyi kitűnően képzett fiatal tehetség dolgozik a nagyszabású névtani kiadványokon, a helynevek tudatos, nagy szakértelmet követelő gyűjtésén.

A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar nyelvészeti tanszékén is kiemelt kutatási területnek számít a névtan. Az itt folyó munkálatokat hosszú ideje Hajdú Mihály professzor irányítja, melynek eredményeképpen nagy értékű, különböző színű sorozatokban jelennek meg a hely-, a személy-, a foglalkozási vagy más névgyűjtések kincsei.

Több fiatal (és idősebb) tehetség számolhatott be ebből az alkalomból saját kutatásairól. Kárpátaljáról, Erdélyből, Délvidékről érkezett egy-egy tudós, akiknek szakmai tudásán átsütött a tárgy iránt érzett felelős szeretet is. Érezhető volt, hogy nemcsak tudománynak tekintik azt, hanem a cselekvő hazaszeretet terének is. A nyolcvanhárom éves Janics Jenő például – akinek már számos kötete jelent meg a sok ezer saját gyűjtésű adatból – Aradon él, de gyakran tartózkodik Magyarországon, hogy levéltárban tanulmányozhassa a nagy lelkesedéssel begyűjtött adatok írásos változatát. Erdély különböző vidékeit járja, és menti a már egyre nehezebben elérhető kincseinket: a szép magyar szavakat.

A magyarság helyzetére jellemző, hogy Sikládon nemrég háromszáz gyerek volt, ma csak öt – mondta könnyes szemmel. Mint említette, nagyon megnehezíti a munkáját az, hogy az egyre fogyó magyarság alig tudja felidézni a régi elnevezéseket, különösen akkor, ha román környezetben él.

A két és fél órás találkozó hamar elrepült. A tanszék névkutató munkaközösségének kiadásában minden jelenlévő ajándékképen átvehette a Névtani Értesítő legújabb számát, mellyel Ördög Ferenc munkássága előtt tisztelegtek a pályatársak.

Az ünnepeltnek, illetve mindazoknak, akik hozzá hasonlóan szívügyüknek tekintik a névtant, ezúton kívánunk sok erőt szép feladatuk sikeres végzéséhez.

Berényi Zsuzsanna Ágnes

::Nyomtatható változat::