Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

A Magyarországi Evangélikus Egyház Élim Otthona 1920 óta végzi szolgálatát a rábízott árvák és fogyatékkal élők között Nyíregyházán. Az utóbbi évtizedek alatt sokat változott, szépült az otthon – halljuk a hozzánk betérőktől. Ahogyan bővültek a lehetőségeink, úgy igyekeztünk a gondozottak életkörülményeit is családiasabbá varázsolni. Most az elmúlt 20 év – három legutóbbi – építkezéséről, felújításáról szeretnénk beszámolni.

Hogyan is kezdődött mindez?

Nyíregyháza finn testvérvárosából – Kajaaniból – az 1990-es esztendő végén egy kamion érkezett felszerelési tárgyakkal megrakodva. Egy olyan „csodakádat” is kaptunk, amelyhez nem volt megfelelő méretű fürdőszobánk. Ez volt tehát a „gomb” a „kabáthoz”, egy új beruházás kezdete. Lehetőségeinket úgy alakította a mi mennyei Atyánk, hogy a szomszédos telekre 1993-ban egy új épületszárnyat tudtunk terveztetni és építtetni. A nyíregyházi cég dolgozóinak munkája mindnyájunkat megelégedéssel töltött el.

Hat évvel később, 1999-ben egy foglalkoztató elkészültének örülhettünk, melyet az Északi Egyházkerület püspöke avatott fel. Mind a két új épület megtervezése egyik munkatársunk családtagjának érdeme, szeretetének jele volt.

Most azért adhatunk hálát, mert a Szociális és Családügyi Minisztérium által 2002 februárjában kiírt pályázaton nyert összegből átalakításokat hajthattunk végre a már nem éppen új épületünk egyik részén. A rekonstrukció megvalósításában nagyon sokan segítettek: a minisztérium és egyházunk munkatársai, illetve a mérnök asszony, akinek a tervei alapján már elkészült egy másik lakóotthon a fogyatékkal élők számára Nyíregyházán. Ő segített végiggondolni azt is, hogy gondozottjainknak milyen megoldás válna javára.

A kivitelezésre ugyanazt a vállalkozást kértük fel, amelyik már kétszer bizonyította, hogy szakmájának kiváló ismerője, és emberségből, a sérült lakók elfogadásából is kitűnően vizsgázott. Az építésvezető, a művezető, a műszaki ellenőr, a statikusok, a kőművesek, a festők, az asztalosok, a villany- és vízvezeték-szerelők, a parkettások, a burkolók, a kárpitosok, a telefonszerelők, a családtagok, az önkéntes segítők és az otthon munkatársai úgy munkálkodtak egymást is segítve, mint akik nemcsak emberek számára dolgoznak, hanem „Valakinek” szolgálnak is ily módon.

Meghatódva tudunk csak visszagondolni arra, hogy telefonhívásra milyen rövid időn belül jelent meg egy-egy mester, hogy az éppen keletkezett hibát, problémát mielőbb megoldja. Köszönjük a türelmüket és szeretetüket, hiszen voltak pillanatok, amikor „szikrázott” a levegő, de egy kis idő elteltével az ügyért, a „kicsik ügyéért” mindenki „megszelídült”.

S az eredmény?

Nem győzünk betelni a látvánnyal, a kivilágosodott, megszépült, megújult szobákkal, folyósokkal. Csak a hála és köszönet szavai tódulnak ajkainkra mindazok felé, akik lehetővé tették, hogy most így élhetünk együtt. Az Úristen áldását kérjük mindnyájuk életére és munkájára.

Az Élim Otthon lakói és dolgozói

Regionális hozzárendelés: Élim Evangélikus Szeretetotthon

::Nyomtatható változat::