Napról napra

Hozzászólás a cikkhez

Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik. Zsolt 37,5 (Lk 24,28–29; Mt 11,25–30; Kol 3,12–17; Zsolt 108) „Mindegy, milyen hosszú az út, ha célhoz vezet” – írta egy orosz orvosprofesszor. Franz Kafka pedig így biztatott: „Ha tehát elindultál az úton, folytasd minden körülmények között, csak nyerhetsz, nem fenyeget veszedelem, hogy a végén lezuhansz talán...!” Téved, mert van út, amely igaznak látszik, de nem az. Egyedül Jézus útja biztos út.

Kérdezősködjetek az ősi ösvények után, melyik a jó út, és azon járjatok, akkor nyugalmat találtok lelketeknek. Jer 6,16 (Róm 4,13; Jak 1,17–25/26–27/; 2Sám 15,13–37) Krisztus egyháza pünkösdkor született. Az egyháznak azonban megvannak az előzményei; Isten ószövetségi gyülekezetével való történelmi és teológiai folytonossága. Az ősi ösvényeket, a jó utakat meg lehet találni, és azokat Jézussal végig kell járni. Mielőtt lemegy a nap, mielőtt megjön az éj.

Pál írja: „Aki hisz abban, aki megigazítja az istentelent, annak a hite számít igazságnak.” Róm 4,5 (Ézs 50,8; Lk 9,36–40; 2Sám 16,1–14) Sokan emlegetik tradíciónk zsidó-keresztény összetevőit, és többen „felszabadult ateistá”-nak mondják magukat, szekularizált sehová nem tartozó embereknek, akik számára minden és mindennek az ellenkezője elfogadható. Egyre többen vannak, de korunknak ez a sötét képe ne felháborodásra, gyűlölködésre indítson minket. Szorongasson Krisztus szeretete, hiszen Ő belőlük is támaszthat fiakat. A kérdés tehát az: te hiszel-e ebben?

Gondolj arra, hogy Istened, az Úr ad neked erőt. 5Móz 8,18 (Lk 6,19; Róm 15,14–21; 2Sám 16,15–17,23) Ezt az igét sem szabad kiragadni abból az összefüggésből, amelyben elhangzik. E szerint Isten teljesíteni akarja ígéretét, amelyet a patriarcháknak tett, de a néptől is elvárja a szövetség komolyan vételét, hiszen ha nem igénylik, akkor elvesznek. Isten ehhez a küzdelemhez ígér erőt. Törvény és evangélium az Úr igéje. Gondoljunk erre, mikor ezt énekeljük: „Erőnk magában mit sem ér...”

Az Úr félelme lesz Sion kincse. Ézs 33,6 (Mt 28,10; 1Kor 14,6.15–19; 2Sám 18,1–18) Luther szerint az Isten iránti helyes magatartást három mozzanatban foglalhatjuk össze: Istent mindenek fölött féljük és szeressük, és csak benne bízzunk. Ézsaiás mély istenfélelemmel szemlélte Istennek a kortársak számára gyakran érthetetlen tetteit, de minden látszat ellenére csendben és bizakodva várt Istenre. Sion Jeruzsálem szent hegye, de átvitt értelemben maga az egyház. A próféta az örömhírt így hirdette: a Sionra egy követ tesznek le alapul. Időszerű a fohász ma is: „Térj magadhoz, drága Sion...”

Ne legyen köztetek mérget és ürmöt termő gyökér! 5Móz 29,17 (Jak 3,16; Lk 22,39–46; 2Sám 18,19–19,9a) „Ha mérgelődés nélkül múlik el egy tizenkét órás napnak mind a hétszázhúsz perce, akkor már boldog napról beszélhetünk” – írja Theodor Fontane. Jó tanácsként elfogadható: „Állj fel, ha a dolgok fejtetőre állnak. Kelj fel, ha biztos helyedre mást találtak.” Egy zsidó írásmagyarázó a bűnöst (a szövetséget elárulót) nevezi keserű gyökérnek, amely halált hozó gyümölcsöt terem, és elpusztítja a nemzet életét.

Minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. Fil 2,11 (Ézs 6,5; Jn 6/60–62/63–69; 2Sám 19,9b–41) Jézus az Úr. Ő nemcsak az isteni üdvtörténet múltjához tartozik, és nem csupán a jövő reménysége, hanem a jelenben élő realitás. Kapcsolatba léphet velünk, imádkozhatunk hozzá. Élő Urunk van, és nem halott Jézusunk! Számoljunk vele, és számíthatunk rá!

Bolla Árpád

::Nyomtatható változat::