A közelmúlt krónikája

Hozzászólás a cikkhez

Isten Jónás prófétához szólt egykor, és most minket is megszólított, akik – július 6-9. között – együtt voltunk Pilis-csabán a külmissziói konferencián.

Ihrig Dénesnek, külmissziói egyesületünk elnökének köszöntése és Bolla Árpád kórházlelkész bevezető áhítata után (Mt 12,41) már az első napon több, vidéki gyülekezetekben működő missziói kör egy-egy képviselője számolt munkájukról, missziói alkalmaikról.

A reggeli evangélizációkon Orosz Gábor Viktor teológiai doktorandusz igehirdetését hallgattuk Jónás könyve alapján. Isten Jónáson keresztül akarta megmenteni Ninivét, az asszír birodalom fővárosát. A próféta azonban elindult az ellenkező irányba, mert félt ettől a kegyetlen, gonosz néptől, és mint zsidó ember féltette Istenét ezektől az emberektől. Jónáshoz hasonlóan cselekszünk sokszor mi is – mondotta az igehirdető –, s ha az Isten meg is engedi, hogy a „hal gyomrába jussunk”, ki is hoz onnan, és véghezviszi szabadítását a „pogányokon”, akikhez küld minket.

Esténként „munkás(tovább)képzésen” vehetünk rész, Keveházi László Mt 9,35-38. alapján tartott igehirdetés-sorozatát hallgatva. Jézus először magához hívja tanítványait, azután elküldi őket, hogy folytassák az ő munkáját: tanítsanak, gyógyítsanak, hirdessék az evangéliumot. Isten országában nincs munkanélküliség, csak munkásnélküliség, ezért kell kérnünk az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába. Szívünket, szánkat, szemünket, kezünket és lábunkat az ő szolgálatába kell állítanunk.

Hazai és külföldi előadó-vendégek is megfordultak közöttünk a négy nap során. Elsőként Elinor Gröndal-Mortensen, a dán Lepramisszió igazgatónője beszélt a bangladesi leprások között végzett szolgálatról, miközben megrendítő képeket vetített.

Szabó Julianna ferencvárosi lelkésznő az iszlám vallás alappilléreit és alaptételeit ismertette, és hasonlította össze a keresztyénség tanításával.

A szabadságukat itthon töltő Mesterház-házaspár – Balázs és Andrea –indiai élményeikről számoltak be diaképek segítségével. Velük együtt gondolkodtunk el arról, mi a létjogosultsága a külmissziónak kicsiny evangélikus egyházunkban, illetőleg, hogy milyen kapcsolat lehet a bel- és a külmisszió között.

Csepregi Erzsébet sárszentlőrinci lelkésznő a falujukban élő cigányok között végzett szolgálatról beszélt, majd egy cigány származású testvérünk bátor és megható bizonyságtételét hallgattuk. Galli Tamás pestszenterzsébeti presbiter gyülekezetük hajléktalan-missziójáról tartott előadást. Gémes István stuttgarti lelkész és felesége is eljött közénk, és fórumbeszélgetés keretében számoltak be múltbeli és jelenlegi szolgálatukról.

Utolsó nap Rejo Leino, a Finn Missziós Egyesület igazgatója és felesége beszéltek kolumbiai és venezuelai missziói szolgálatukról, jelenlegi munkájukról és az általunk is támogatott komiföldi misszióról.

Kiscsoportos bibliakörökben (egy csoportot a fiatalok alkottak) beszélgettünk eddigi életünk tapasztalatairól, Istennel való találkozásunkról és kapcsolatunkról, imaéletünkről és arról, miként tehetünk bizonyságot nemcsak szavakkal, de az életvitelünkkel is Jézushoz való tartozásunkról.

A komoly előadások között vidám percei voltak konferenciánknak, például amikor Bálint Zoltán vezetésével szituációs játékokban próbálhattuk ki, miként evangelizálhatunk (jó és rossz módon) betegek, idősek, fiatalok és hajléktalanok között.

A konferenciát úrvacsorai istentisztelettel zártuk, melyen Ittzés János püspök prédikált ez évi igénk alapján: „Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” (1Sám 16,7). Ismét eljöttek közénk erdélyi testvéreink, velük együtt énekeltük búcsúzásként és köszönetként: „Az Úr csodásan működik…”.

Megköszönve a szervezőknek a sok munkát és imádságot, elsősorban Istennek adtunk hálát, aki újra megerősített minket küldetésünkben.

Sz.E. - Z. E.

::Nyomtatható változat::