e-világ

Hozzászólás a cikkhez

Az Európai Unió jelenlegi 15 tagállama közül nem mindegyik esetében beszélhetünk bejegyzett vagy nyilvántartásba vett egyházakról. Az Európai Uniónak nincs önálló állami egyházjoga, tehát nem rendelkezik mandátummal arra, hogy harmonizálja azokat az állami egyházjogi rendszereket, amelyeket a tagállamok a saját felekezeti, történelmi hagyományaik alapján kialakítottak. Az Unió tagállamainak "egyházpolitikájáról", illetőleg az egyházak jogállásáról Schanda Balázs jogász, a Magyar Jogász Egylet Egyházjogi Szakosztályának elnöke tájékoztatta a Magyar Távirati Irodát.

Schanda Balázs közlése szerint az 1997-es amszterdami szerződéshez csatolt 11. számú jegyzőkönyv kimondja: „Az Európai Unió tiszteletben tartja és nem változtatja meg az egyházak és vallási egyesületek vagy közösségek tagállamokban meglévő státusát.” Ez a cikkely várhatóan az Unió készülő alkotmányszerződésébe is bekerül. Mint kiemelte, az egyházak bejegyzését illetően a történelmi hagyományok nagyon meghatározóak. Példaként mondta, hogy Angliában az anglikán, Skóciában pedig a skót presbiteriánus egyház államegyház, míg Észak-Írországban és Walesben nincs államegyház.

Ismertetése szerint az angolszász jogrendszer nem is ismeri a jogi személyiségnek azt a fajtáját, amellyel a kontinentális jogrendszer dolgozik. Nagy-Britanniában annak lehet jelentősége, hogy melyik egyházat ismeri el nonprofit szervezetnek az erre illetékes bizottság.

A másik végletként a francia gyakorlatot említette, rámutatva arra: ott a törvény kifejezetten kizárja, hogy az állam vallási közösségeket elismerjen. A szakember kiemelte, hogy a vallási közösségek Franciaországban egyesületként kapnak jogi személyiséget, ugyanakkor a többi szervezettől eltérő, sajátos státust kínál fel számukra az állam. Kivételnek nevezte Elzász-Lotharingiát, ahol ma is vannak elismert, az állam által közvetlenül finanszírozott felekezetek, miután e területre – visszaszerzése után – nem terjesztették ki az említett, 1905-ben hatályba lépett szabályozást.

Schanda Balázs harmadikként a német modellről szólt, amelynek – szavai szerint – jelentős közép-európai kisugárzása van. E rendszer lényege, hogy a meghatározó felekezetek közjogi testületi jogállással rendelkeznek, a többi viszont csak egyesületi formában működhet. Ausztriában sajátos, kétszintű jogállás lehetséges, ezt vették át a közelmúltban a csehek is – mondta. Eszerint vallási közösséget 300 fő alapíthat, majd ha tíz év elteltével nem merülnek fel különösebb problémák, és az egyház, felekezet összegyűjti a népesség legalább 1 ezrelékét, akkor sajátos jogok hordozójává válhat – tette hozzá.

A jogász kitért arra is: ahol létezik egyházi státus, ott mindenütt a végrehajtó hatalom – valamely miniszteriális szerv – végzi a regisztrációt. Mint megjegyezte, Európát illetően két kivételről tud: az egyik Észtország, a másik Magyarország. „A bírósági nyilvántartásba vétel tulajdonképpen magyar unikum” – fogalmazott.

Schanda Balázs emlékeztetett arra, hogy az egyházi bejegyzéshez Magyarországon száz csatlakozó szükséges. Közlése szerint Európában az egyházalapítást illetően nem feltétlenül gondolkodnak számokban. Azokban az országokban azonban, ahol mégis ez a gyakorlat, az előírt létszám nagy eltéréseket mutat. Észtországban például csak 12, Lettországban 25, míg Lengyelországban 100, Szlovákiában pedig 20 ezer támogatóra van szükség.

A szakember összegzésként két európai követelményt, szempontot emelt ki. Egyrészt minden vallási közösség számára reálisan lehetővé kell tenni, hogy jogi személyiséghez jusson, másrészt – az Európai Emberi Jogi Bíróság gyakorlata szerint – a demokratikus államnak nincs legitim oka arra, hogy a vallási közösségek önrendelkezési jogát korlátozza.

(MTI)

::Nyomtatható változat::