A közelmúlt krónikája

Hozzászólás a cikkhez

Médiamissziós konferencia Piliscsabán

Kettős hangulat uralta az idei piliscsabai médiamissziós konferenciát, melyet július 2. és 5. között tartottak a Béthel Missziói Otthonban. Az egyik az elégszer soha ki nem mondható hála volt Istennek, aki a modern technikai eszközöket az evangélizációs munka szolgálatába állította, a műsorok készítőit és hallgatóit megáldotta. A másik a jövő felőli bizonytalanság érzése volt. Hiszen a Déli Egyházkerület újonnan megválasztott püspöke, Gáncs Péter, aki az országos evangélizációs és missziói lelkészi feladatokat korábban betöltötte, új szolgálatával másoknak kényszerül átadni a médiamissziós munkát. A konferencia kezdetekor még voltak tehát személyi és szervezési bizonytalanságok. A médiamissziós konferenciára – ahogyan a korábbi években is – a műsorok készítői, közreműködői, valamint a legaktívabb hallgatók jöttek el. A három nap során hetvenhatan fordultak meg Piliscsabán. Nagy többségük végig jelen tudott lenni a magyar evangélikus rádiómisszió beindítása 40. évfordulójának jegyében szervezett programokon.

Nagyon bátorítóak voltak Ittzés Jánosnak, a missziót is felügyelő püspöknek a 40. zsoltár alapján tartott áhítatai. Visszaidézte, hogy személyes életében is milyen jelentős helyet foglalt el annak idején a Monte Carlóból sugárzott, külföldön élő magyar lelkészek által készített evangéliumi rádióműsor, amit természetesen csak titokban, zárt ajtók és ablakok mögött lehetett hallgatni. Több generáció számára vált szokottá és várttá az ismerős műsorkezdő szignál. „Monte Carlo csönget” – mondták akkor is, amikor a sugárzás központja régen nem a miniállam volt.

Éteri találkozás

Ittzés püspök szeretette volna megfejteni, hogy negyven éve, amikor a Norvégiában lelkészként dolgozó Terray Lászlót a NOREA (Északi Evangéliumi Rádiómisszió) vezetői felkérték, hogy készítsen magyar nyelvű műsorokat, miért mondott igent az első szóra, példát adva ezzel a későbbi munkatársainak. Valószínűleg két ok vezette az egyház akkori médiamunkásait. Egyrészt a szabad országokban élő lelkészek közvetlenül is tehettek az itthon, kommunista diktatúrában élő „világiakért”, másrészt az egyház kötelékében élőknek is segítségére lehettek a Szentírás teljességének megszólaltatásával.

A rádióhullámokat Isten teremtette, és azt a technikai találmányt, amit rádiónak nevezünk, nemcsak szabad, de szükséges is Isten ügyének szolgálatába állítani. Az éterben pedig megtörténhet a csoda: Isten találkozik a hallgatókkal, életek újulhatnak meg. Sokak kaphatnak választ kérdéseikre, vigasztalást a terhek elviseléséhez, tanítást az örömteli keresztény életvitelhez.

Sokszor és joggal panaszkodunk a médiára. Milyen jó, hogy van tiszta forrás ebben a szennyes világtengerben! Ilyen tiszta forrás minden műsor, amely az örömüzenetet továbbítja hiteles szóval, hitvalló szívvel és szájjal, mert rendszerint van nyitott fül is az evangélium meghallására.

A médiamissziós piliscsabai konferencián jelen voltak az adások készítését a mai napig segítő norvég és finn miszsziói szervezetek – a NOREA és a Sanansaattajat – vezetői.

Missziós területek

Előadásában a norvég rádiómissziós szervezet vezetője, Tore Askildsen egyebek mellett arról szólt, hogy országukban a NOREA-nak sikerült jó kapcsolatot kiépítenie a leghallgatottabb kereskedelmi rádióval, így szombaton és vasárnap reggelente kb. 200 ezer ember hallgatja műsoraikat, főleg az egyházhoz nem, vagy csak formálisan tartozók. De sugároznak műsorokat olyan területekre is, ahová misszionárius biztonságosan nem utazhat. „Célország” Kenya, Elefántcsontpart, Kambodzsa és Kína is. A norvégok a műsorok készítéséhez technikai, anyagi és szakmai segítséget nyúj- tanak, de természetesen a nyelvet vagy nyelvjárást jól ismerő, helybéli segítőkkel dolgoznak, és mindig igyekeznek a műsorok nyomán a kereszténység iránt érdeklődést mutatókat egy befogadó gyülekezet felé iránytani.

Hasonlókról számolt be Juha Auvinen, a Finn Evangélikus Egyház missziói szervezetének igazgatója is. Ők jelenleg 38 nyelven, ezen belül 14 indiai nyelvjárásban készítenek keresztény rádióműsorokat.

Ma a világon élő 6,2 milliárd embernek egyharmada keresztény, de több mint másfélmilliárd ember még sohasem hallott Jézus Krisztusról. A finnek ezért sugároznak Indiába, Kínába, Indonéziába, közép-ázsiai és észak-afrikai muzulmán országokba, és jó eredményeket tudnak felmutatni. Csak Indiában havonta 70 ezer levél (!) érkezik a műsorkészítőkhöz, és szinte hetente születnek új gyülekezetek.

Arról sem szabad azonban megfeledkeznünk, hogy ma már „missziós célterület” Európa is, ahol a következő húsz évben csökkenni fog a keresztények száma, nem utolsó sorban azért, mert a lakosság létszáma főleg másvallású betelepülőkkel emelkedik. Némiképp bíztató, hogy a világon jelenleg működő mintegy 4000 keresztény rádió- és televízióadónak gyorsabban nő a népszerűsége, mint a többi adóké, adásoké. A finn missziós szervezet működésének anyagi feltételeit fele-fele részben a gyülekezetek és magánszemélyek biztosítják.

A szervezők bánatára a piliscsabai jubileumi konferenciára az „úttörők” közül sem Terray László, sem Pósfay György, sem Kelemen Erzsébet nem tudott eljönni. Viszont jelen volt, és igazán lendületes evangélizációkat tartott a Zákeus történetéből való, és a konferencia jelmondatául választott ige („hogy megkeresse és megtartsa az elveszet-tet…”) alapján Gémes István, aki jelenleg a stuttgarti magyar gyülekezet lelkipásztora, és korábban több mint 250 rádióműsor készítésében vett részt.

Hazai hullámok

Juhász Ferenc és Kulcsár Tibor jóvoltából a konferencia résztvevői betekintést kaptak a Magyar Katolikus Rádió, az első magyar nyelvű 24 órás keresztény rádió; valamint a MERA, a Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány műsorkészítésébe is. De megtudtuk azt is, hogyan élnek a média nyújtotta lehetőségekkel Erdélyben és Vajdaságban élő magyar testvéreink, illetőleg a horvát egyház lelkészei.

A legélénkebb beszélgetés az Evangélikus félóra és a Misszió magazin jövőjéről folyt. Megtudtuk, hogy a Magyar Rádió „Erős vár a mi Istenünk” címmel kéthetente sugárzott félórájának szerkesztését Nagy László, az MTV Örömhír című műsorának egyházi felelőse veszi át Gáncs Pétertől. A műsor munkatársa marad Kőháti Dorottya, a zenei szerkesztő Finta Gergely lesz, de a hallgatókkal való telefonos kapcsolattartást éveken át vállaló Börönte Márta augusztus végétől leteszi ezt a szolgálatot. A Missziói Központ egyéb rádióműsorait – például a kereskedelmi adókon sugárzott „Lélektől lélekig” című félórás magazint – továbbra is Szabó Szilárd szerkeszti.

A felelős szerkesztő püspökké választása a Missziónál egyrészt azzal a következménnyel jár, hogy az augusztusi lapszám nem jelenik meg, másrészt viszont azzal a lehetősséggel is, hogy az októberi vagy a decemberi magazin dupla terjedelemben juthat el az olvasókhoz,– reménység szerint „nagyobb feltűnést keltve” az újságos standokon is. A konferencia résztvevői több jó ötlettel segítették mind a rádióműsorok készítőit, mind a Misszió főszerkesztőjét, T. Pintér Károlyt, és biztatták őket a további színvonalas médiamunkára.

Végül még néhány megjegyzés. A médiamissziós konferencián felmerült, hogy érdemes volna visszatérni az egynapos hallgatói-műsorkészítői találkozók gyakorlatához, az ilyen, többnapos összejöveteleket pedig a szakembereknek, a műsorkészítőknek kellene meghagyni.

Jelen volt Piliscsabán a jövő médiamunkásainak egy csoportja is. A középiskolásoknak szánt Cipő magazin néhány ifjú munkatársa a konferencia végére egy nyolcoldalas különszámot, egy „Alkalmi Cipő”-t állított össze tudósításokkal, interjúkkal, fotókkal.

Szinte valamennyi előadásban szóba került a rádiónál is modernebb, az ugyancsak missziós szolgálatba állítható technikai eszköz, az internet. Ma már számos keresztény tartalmú oldalt lehet a világhálón magyarul is olvasni,– sőt hallgatni. Ezzel az internetet jelenleg leginkább használó fiatalabb korosztályok is elérhetőkké váltak az evangéliummal, és nagy remény van arra, hogy a világhálót egyre többen – és mind szélesebb körben – fogják megismerni. (Evangélikus rádióműsorok hallgathatók például a www.church.lutheran.hu/misszio oldalon.)

Éppen a konferencia idejére esett az új országos missziói lelkész megválasztása, akinek az első útja Piliscsabára vezetett. A konferencia résztvevői Isten áldását kérték a szeptembertől szolgálatba álló lelkész munkájára. Szeverényi János élt azzal a lehetőséggel is, hogy megismerkedjen a finn és norvég missziós szervezetek jelenlévő vezetőivel, hiszen a médiamissziós munkához jelenleg az ő segítségnyújtásuk nem nélkülözhető.

Szegfű Katalin

::Nyomtatható változat::