A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Immár több, mint két éve jelent meg az Evangélikus Életben a válással foglalkozó, némi vihart kiváltó írásom. A vihar elterelte a figyelmet a cikk eredeti céljairól. Nevezetesen arról, hogy többet kell tennünk a házasságokért, a válságba kerültek megsegítéséért. Ehhez az is hozzátartozik, hogy nem helyes stigmatizálni az elváltakat.

A Központi Statisztikai Hivatalnak a közelmúltban közzétett adatai sajnos a kedvezőtlen tendenciák változatlan voltát jelzik. Az év első négy hónapjában kevesebb házasságkötés volt, mint az elmúlt év hasonló időszakában és magas a válások aránya.

A két évvel ezelőtti vihar csitultával megpróbáltam a témát szakmai mederbe terelni.

A Lelkipásztor 2002/8-9 dupla számában jelent meg A válás dilemmája című írásom vitaindító céllal. Előzetesen felkért teológus lektorom attól tartott, hogy a cikk olaj lesz a tűzre, higgadt dialógus helyett indulatokat gerjeszt. Tévedett. A lelkészi szakfolyóiratban megjelent dolgozat – nyilván különböző okokból – visszhang nélkül maradt, informális vélekedés jónak minősítette. De a teológiai, etikai, pszichoterápiás, szociológiai stb. reflexiók elmaradtak.

Ezért gondoltam most arra, hogy a téma változatlan időszerűségét figyelembe véve az Evangélikus Élet nagyobb nyilvánosságát célozzuk meg A válás dilemmájával.

A feladat egyrészt az elvi tisztázás, tisztánlátás, másrészt – és erre tenném a nagyobb hangsúlyt – annak megvitatása, mit kell tenni azért, hogy a mai körülmények között is több tartós, boldog házasság legyen. Hogyan kell a fiataloknak készülni erre, melyek a jellemző buktatók házasság előtt, a kezdeti években és később? Miért születik kevesebb gyerek? Hogyan lehet segíteni válságba jutott házasságoknak? Szüksége van-e a lelkészeknek, gyülekezeti munkásoknak, pszichoterápiás, mentálhigiénés ismeretekre? Hogyan viszonyuljunk az élettársi kapcsolatokhoz? Hogyan viszonyuljunk az elváltakhoz? Mit tehet a család, a baráti kör, a gyülekezet a házasságokért, illetve az elváltak gondozásáért?

Jó lenne, ha sokan, azok is, akik boldog házasságban élnek, azok is, akiknek sikerült úrrá lenni a válságon és együtt maradtak, azok is, akik nem láttak más lehetőséget, mint a válás, közreadnák tapasztalataikat. Maga az őszinte szó, no meg annak felismerése, hogy más is volt hasonló nyomorúságban, mint amivel én küszködöm, sokat segíthet. Jó lenne, ha az egyház, a gyülekezet olyan hellyé válna, olyan erőt sugározna, amely reményt ad a csüggedőnek, ahová bizalommal fordulhat gondjaival. Ebben segíthet az Evangélikus Élet nyilvánossága.

Frenkl Róbert

::Nyomtatható változat::