Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Vár a munka vár...

Sárváron már nem múlhat el a nyár a bedfordi testvérgyülekezet tagjainak látogatása nélkül. Az amerikai missziósok közül sokan már régi ismerősként jönnek evangélikus barátaikhoz, hogy a hitbéli és a szó szerinti építkezésben egyaránt segítsenek. A tíz missziós idejét ezúttal úgy osztották be, hogy délelőttönként angolórákat tartottak a helyi fiataloknak, délután a templom kerítését építették, esténként pedig bibliaórákon beszélgettek a helyi családokkal. Természetesen se szeri, se száma nem volt a személyes meghívásoknak, baráti vacsoráknak sem, így a két hét meglehetősen változatosan telt. A program zárásaként a gyermekek bemutatták megszerzett tudásukat a szülőknek.

A negyvenkét éves Art Kinzinger már ötödször látogatott Sárvárra.

– Nagy élvezet számunkra – mondja –, hogy bátorítást, segítséget adhatunk egy másik gyülekezetnek, hogy távol élő barátainkkal együtt szolgálhatjuk Istent. Amikor először jöttem Sárvárra, még senkit nem ismertem, ma már rengeteg barátom van itt. Az idén az építkezésben a kerítés került sorra: homokot, betont talicskázunk a mestereknek, segédmunkások vagyunk.

A mérnök végzettségű férfi az idén először kapcsolódott be a diákok angoltanításába. Jó érzés, mondja, hogy a gyerekek alapszókincse már adott, a csoportvezetőknek csak abban kell segíteniük, hogy gondolataikat bátran megfogalmazzák, gyakoroljanak, merjenek kérdezni, válaszolni.

A foglalkozásokon olyan hétköznapi témák- ról folyik a párbeszéd, mint a sport, a család, a főzés vagy a hivatások. A tanórába mindennap egy kiválasztott bibliai igét is beépítenek.

Ugyancsak visszatérő vendég Sunny Thompson. Nagy élményként éli meg, hogy azok a diákok, akiket hatodik éve tanít, ma már segítői a kisebbek oktatásában. A növendékek ezen a nyáron egy nagy transzparenst készítettek csillagokkal, Holddal, Tejúttal. Minden csillaghoz egy-egy tanuló nevét írták oda, ami azt szimbolizálja: Isten mindannyiunkat név szerint ismer, és mindenkit egyformán szeret.

– Már bánom, hogy eddig csak tanítottam, és az építkezésben nem vettem részt. Sok viccelődésből maradtam ki. Az idén én is polcokat festettem, és közben nagyon jókat nevettünk – mondja Sunny, aki azt vallja: „Elfogadtak a sárváriak, ide tartozom, szeretek itt lenni.”

Tersztyánszky Krisztina (Vas Népe)

Regionális hozzárendelés: Sárvári Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::