Egyházunk egy-két hete

Fiatalokkal Gyenesen

Hozzászólás a cikkhez

A gyenesdiási ifjúsági heteknek évtizedek óta legendás hírük van. Egyházunk idén négy konferenciát hirdetett meg a Kapernaum falai közé. Elsőként a frissen konfirmáltak vehették birtokba, majd a középiskolások töltekezhettek a Balaton-parti táborhelyen – a hagyo-mányoknak megfelelően két turnusban is –, lapzártánk idején pedig az „öregedő ifjaké” a gyenesi konferencia-központ. Tábori összeállításunkhoz az eddig megtartott hetek vezetőit kértük fel rövid élménybeszámolóra.

Nagy izgalmak előzték meg az idei országos konfirmandustábort. Elsőként a helyszín változott: a középiskolások után a konfirmandus korosztály is a gyenesdiási Kapernaumba költözött vissza Révfülöpről. Azt hittük, a fiatalok nem fognak elférni, és az utolsó jelentkezőket átirányítottuk egy másik konferenciára. Ezután az időpont következett: a tábort egy nappal megkurtítottuk, hogy a székesfehérvári országos találkozóra eljuthassanak mind a vezetők, mind a résztvevők. Amikor már azt hittük, több változás már nem jöhet, akkor derült ki, hogy a tábor vezetője, a gyerekek nagy kedvence, Gyuri bá, azaz Krámer György sem tud velünk tartani. A pótágyak maximális kihasználásával végül is megtelt a tábor, Joób Máté, Ihász Beatrix és Kendeh K. Péter vezetésével pedig a vezetők is készen álltak, hogy június 22-én egy igazán színes és izgalmas tábor kezdődjön el.

A reggeliket kiscsoportos elcsendesedések és előadások követték minden délelőtt. Azokról a talentumokról és tulajdonságokról esett szó, amelyeket ajándékba kaptunk a Teremtőnktől, igaz, egy kicsit átformálva szüleink és környezetünk által. Arról próbáltunk beszélgetni a konfirmandusokkal, hogy melyek azok a bennünk lévő értékek és képességek, amelyeket az embertársi szeretet szolgálatába állíthatunk. Talán az őszinte és oldott délelőttöknek köszönhetően több olyan vonásunkra és tulajdonságunkra is fény derült, amelyekkel nem kellene megrontanunk emberi kapcsolatainkat, hanem inkább le kellene raknunk őket oda, ahol a helyük van: a kereszt tövébe. Az előadások mindig izgalmas játékokkal voltak „összegyúrva”, amelyek tovább segítették érzéseink és indulataink leleplezését. Az ebédet egy hosszabb szabadidő követette, amit a szép időjárásnak köszönhetően a strandon töltöttünk. Mivel a vezetők egymást felváltva hosszabb ideig is elbóbiskoltak a strandon, az egészséges barna színt is garantálni tudtuk a fiatalok számára.

Bizonyára minden táborvezetőnek komoly fejtörést okoz, hogy miként lehet úgy befejezni egy tábort, hogy az még véletlenül se legyen lezárása a közösen megtett útnak. Ehhez a komoly dilemmánkhoz sietett segítségünkre a Hegyi beszéd egyik gyönyörű igéje, amely a záró-istentisztelet igehirdetési alapigéjeként szólalt meg mindannyiunk számára. Jézus hatalmas bizalmával fordul felénk is, amikor minden feltétel nélkül megszólít, és egyben feladattal ruház fel bennünket: Ti vagytok a föld sója és a világ világossága. Tulajdonságaink és képességeink – legyenek azok bármilyen jók is – nem feltételei a jézusi bizalomnak, hanem pusztán eszközei annak, hogy sóvá és világossággá váljunk. A feltétel nem bennünk van, hanem Jézustól jön, és az ő közelében élhetjük át. Nemcsak a hegyoldalon (ahogyan 2000 évvel ezelőtt átélte a sokaság), hanem az úrvacsorai közösségben is. Amint azt mi is megtapasztalhattuk – nem először és reménység szerint nem is utoljára...

Joób Máté és Király Attila

::Nyomtatható változat::