A vasárnap igéje

Szentháromság ünnepe után 7. vasárnap

Hozzászólás a cikkhez

A szinoptikusokhoz hasonlóan János evangéliuma is beszámol arról, hogy Jézus – működésének egy bizonyos fázisában – felszólította a legszűkebb tanítványi körhöz tartozó tizenkettőt: gondolják újra, miként viszonyulnak hozzá és művéhez. Felajánlotta, hogy akár el is hagyhatják őt.

Az első három evangélium ezt a pillanatot összeköti Jézus azon igéivel, amelyekkel bejelenti közelgő kereszthalálát, szenvedését, elvettetését. „Ha valaki utánam akar jönni...” – mondja Jézus. Bonhoeffer megfogalmazásában a ha azt jelenti, hogy Jézus felmenti tanítványait addigi elkötelezettségük alól: most még elmehetnek, ám ha maradnak, mindvégig ki kell tartaniuk.

János evangéliuma ezt a pillanatot Jézus egyik kudarcélményéhez köti. A rendkívüli érdeklődést – amely egyszerre szólt szavának, cselekedeteinek és magatartásának – nyomban általános kiábrándulás váltotta fel, miután kiderült, hogy amit kínál, az elsősorban nem az e világi élethez szükséges javak biztosítása, hanem a teljes élet a vele való különleges kapcsolat – testének evése, vérének ivása – révén. A többség részben érthetetlennek, részben botrányosnak találta ezeket a kijelentéseket, és hátat fordított Jézusnak.

Tanítványainak feltett kérdése jól mutatja, hogy Jézus nem hasonlít az e világi vezetők többségéhez, akik követőiket szép ígéretekkel, valamint számos más fogással és propagandaeszközzel láncolják magukhoz. Ellenkezőleg: Jézus saját maga és követői küldetéséről, sorsáról rendkívül józanul, minden illúziót száműzve nyilatkozik.

János evangéliumában Péter vallástétele a Mester és tanítványai kapcsolatának egyik legszebb pillanatát örökíti meg. Péter válasza azt mutatja, hogy megértette a kérdést és a benne rejlő hármas lehetőséget.

Az első lehetőséget az „El Jézustól és vissza a régihez!” jelszó fejezi ki. Egy ilyen döntés azt jelentené, hogy el kell felejteniük a Mestert minden mondatával, minden cselekedetével és az összes tapasztalattal együtt, amit a vele való vándorlás során szereztek, és ahhoz az élethez kell visszatérniük, amit azelőtt éltek, hogy Jézus elhívta őket. Ám akkor elveszítenék azt az életet, amit Jézusban és Jézus közelében már megtapasztaltak.

A második lehetőség, hogy „Jézusnál nagyobbat” keresnek, és ahhoz csatlakoznak. De ez sem jöhet számításba, mert nem találhatnak nála nagyobbat, hiszen Jézus és műve állandóan Istent, illetve Isten művét juttatja eszükbe. „Örök élet beszéde van nálad” – ez egyszerre jelenti azt, hogy maga Jézus az élet, valamint hogy ő az, aki életet tud adni. A két megerősítő perfektum – „hisszük és tudjuk” – és az „Isten szentje” titulus alkalmazása végül minden kétséget eloszlat: mint egyedül járható utat csak a harmadik lehetőséget választhatják. Jézusban kell hinniük, és nála kell megmaradniuk.

Luther – amikor erről a szakaszról prédikált – maga is azt tartotta legfontosabbnak, hogy a mindenkori tanítványok a világban eléjük tornyosuló sok akadály és botrány közepette mindig Krisztusnál maradjanak. A tanítvány egész életét a Jézus Krisztusba vetett szilárd hitnek és az ő helyes ismeretének kell meghatároznia. Ez nem helyettesíthető semmilyen emberi erőfeszítéssel, semmilyen intellektuális teljesítménnyel, de szentimentális érzésekkel sem. Luther Jézus pokolra szállásával, ott szerzett elementáris tapasztalataival és a pokol felett aratott győzelmével indokolta, hogy Krisztuson kívül miért nem lehet más támasza a tanítványnak, és miért nem bízhat másban, mint egyedül és kizárólag benne. Kijelenti, hogy akiben ezek ismeretében sincs meg a Krisztus iránti szeretet, a hozzá való kötődés, illetve a benne való szilárd hit, az a legkiszolgáltatottabb teremtmény, mert nem tud kitartani sem az ördöggel, sem a világ gonoszságával szemben. Jézussal az oldalán azonban – már most győzelmi helyzetben van. Ez azt jelenti, hogy maga miatt nem kell aggódnia, így minden energiáját küldetésére fordíthatja. Küldetése pedig az, hogy Jézus evangéliumát hirdesse és megélje. Ezért Jézus tanítványa mindenki mást is hitre hív, és mindenki felé isteni életet közvetít.

Imádkozzunk!

Urunk, Jézus Krisztus! Ébressz bennünk hitet, és ajándékozz nekünk Szentlelket, hogy segítségével meglássuk: a te igéd örök élet beszéde. Add, hogy megérthessük: földi életünket is csak az teheti boldoggá, ha minden dolgunkban és mindennel szemben a te beszédedhez ragaszkodunk, megtartjuk parancsaidat, és hűséggel követünk téged. Ámen.

Böröcz Enikő

::Nyomtatható változat::