Napról napra

Hozzászólás a cikkhez

Jézus mondja: „Az én igám boldogító, és az én terhem könnyű” Mt 11,30 (Zsolt 68,20; Jn 6,1–15; ApCsel 2,41a.42–47; Zsolt 119,105–112) Luther Márton szavai szerint ez azt jelenti: Bízzatok, én legyőztem a világot. Jézus elvette rólunk a bűn, a halál és az ördög hatalmát, ezért hordozhatjuk az ő kedves igáját és könnyű terhét. Jézus jó kereskedő és kegyelmes üzletember, mert ő életet ad halál helyett, igazságot bűn helyett. Földi életünk minden terhét ő vette magára, hogy nekünk életünk és üdvösségünk legyen.

Ez a nép csak szájával közeledik hozzám, és ajkával dicsőít engem, de szíve távol van tőlem. Ézs 29,13 (Jak 3,10; 2Krón 30,13–22; Mt 7,24–29) Istent nem lehet becsapni. Szánk beszéde és szívünk gondolata ismert előtte, hiába próbáljuk magunkat szépíteni képmutatással, kegyes hazugságokkal. Jézus arra tanított: „a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem” (Mt 5,37). Isten előtt nem a taktikázás segít, hanem a Jézus Krisztus által szerzett bűnbocsánat.

Oszd meg kenyeredet az éhezővel. Ézs 58,7 (Mt 14,16; Mt 22,1–14; Mt 8,1–4) Templomunk karzatán e mellett az ige mellett a gazdag és Lázár példázatának képe látható. Aki feltekint e képre és a szövegre, elgondolkodhat rajta: megtettem-e a legkisebbekkel azt, amire az Úr tanított? Ne másra várj, indulj magad, és tégy jót, mert az Úr előtt ez a kedves cselekedet!

Áldott legyen Isten, mert nem utasította el imádságomat, szeretetét nem vonta meg tőlem. Zsolt 66,20 (Zsid 5,7; Zak 8,9–17; Mt 8,5–13) Rácsodálkozunk, hogy Isten egyáltalán meghallgatja imádságainkat, vagy ezt teljesen természetesnek vesszük? Bizony csodálatos, hogy Isten akkor is meghallotta kéréseinket, amikor szavak nélkül fordultunk hozzá! Ő nem fárad el ránk figyelni. Éppen ezért bízhatunk Jézus ígéretében: „Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.” (Mt 7,8)

Krisztus mondja: „Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből.” Jn 10,29 ( Zsolt 125,2; 1Kor 10,16–17; Mt 8,14–17) Örökké áldott legyen Ő, lelkünk egyetlen jó és hűséges Pásztora! Ha csak rám lenne bízva életem irányítása, az ördög könnyűszerrel elragadná lelkemet. Jézus azonban megerősít mindnyájunkat: akiket ő drága áron megváltott, azoknak a lelkét senki sem ragadhatja ki a mennyei Atya kezéből. Már Ézsaiás próféta által is ezt ígéri az Úr: „Nincs, aki kezemből kiragadjon.” (Ézs 43,13)

Ki hitte volna el, amit hallottunk, ki előtt volt nyilvánvaló az Úr hatalma? Ézs 53,1 (Mt 13,17; Lk 22,14–20; Mt 8,18–22) Jézus áldó és gyógyító keze görcsbe rándult a fájdalomtól nagypénteken, a Golgota fáján. Ki hitte volna, hogy nemcsak reménykedő betegeken fog segíteni, hanem az egész világ bűnét is magára veszi? Még az enyémet is! Jézus gyógyító, áldó és átszegezett kezét mindig magamon érezhetem, ha hiszek abban, hogy mindez értem is történt!

Tekints le szent lakóhelyedről, a mennyből, és áldd meg népedet, Izráelt. 5Móz 26,15 (Mt 3,16–17; Jel 19,4–9; Mt 8,23–27) Örök kívánságunk: hadd legyen részünk Isten áldásában! Már keresztségünktől fogva Isten gyermekei vagyunk, Krisztus vére árán megváltott népe. A konfirmandusokat biztatjuk minden évben ezzel az énekkel: „Kit Isten Lelkével megáldott, a hit harcában nem remeg. Elszántan küzd, s ha célba fut, Jézus nyújt néki koszorút.” (EÉ 300,6)

Koskai Erzsébet

::Nyomtatható változat::