Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Smidéliusz András

"...fontos, hogy egyháztól, hitvallástól, világnézettől függetlenül bárkit meg tudjunk szólítani" – mondta Smidéliusz András, a kőbányai evangélikus gyülekezet lelkésze.

– Mi késztette arra, hogy lelkész legyen?

– Középiskolás éveimben döntöttem így, de nagy szerepet játszott elhatározásomban az is, hogy apai és anyai nagyapám egyaránt ezt a hivatást választotta, előbbi evangélikusként, utóbbi reformátusként.

– Névjegykártyája és mobiltelefonja is van. Haladni kell a korral?

– A reformáció idején Luther is felhasználta korának vívmányát, a könyvkiadást arra, hogy bibliafordítását megjelentesse. Hasonlóképpen nekünk is ki kell használnunk a jelen kommunikációs eszközeit – legyen az a mobiltelefon vagy az internet – ahhoz, hogy minél több embert meg tudjunk szólítani.

– Milyen utat kellett bejárnia idáig?

– Debrecenben jártam a református gimnáziumba, majd a budapesti Evangélikus Hittudományi Egyetemre. Siófokon és Szekszárdon voltam segédlelkész, mielőtt a kőbányai gyülekezet meghívott.

– Mit csinál a segédlelkész?

– Tulajdonképpen ugyanazt a munkát végzi, mint a gyülekezeti lelkész, csak egyházjogilag különbözik tőle. A teológiai vizsgákat, valamint a lelkésszé avatást követően az egyházkerület püspöke jelöli ki a segédlelkész „gyakorlati” helyét, aki általában 1–3 év múlva, a vizsga után választható lelkésszé. Ezután pályázat útján vagy egy gyülekezet meghívására kerül az adott közösség élére.

– Hogy telik egy napja?

– Délelőtt a hivatali idő alatt intézem a papírmunkát, a levelezést, felkészülök a keresztelőkre vagy a temetésekre, családokkal találkozom, és telefonügyeletet tartok. Délutánonként biblia- és hittanórák, ifjúsági foglalkozások vannak. Vasárnapon- ként két templomunkban tartunk istentiszteletet, szeptembertől júniusig pedig minden hónap utolsó vasárnapján szeretetvendégségeket rendezünk. Ilyenkor, a meghívott előadókkal együtt, kötetlen beszélgetésre várjuk a gyülekezet tagjain kívül azokat is, akik csak érdeklődnek közösségi életünk iránt. Mindemellett rendszeresen fellépek a zenekarommal.

– Egy lelkész, aki zenél?

– Énekelek és gitározom is. Néhány barátommal alakítottuk az együttest, akusztikus zenét játszunk, gitárral, csellóval, zongorával, fuvolával. Fontosnak tartom, hogy megszólítsuk a fiatalokat, és készek legyünk arra, hogy bármiről tudjunk velük beszélgetni: a drogproblémáktól kezdve a szexualitáson át a környezetvédelemig.

– Ebben a szellemben készül a prédikációkra is?

– Pontosan. Az evangélikusoknál az egyház jelöli ki az igehirdetés bibliai alapigéjét, ugyanakkor lényeges, hogy mindez érthető, felfogható és aktuális legyen. A lelkész feladata nemcsak a hívek megszólítása, hanem azoké a testvéreké is, akik eredetileg nem az istentiszteletre jöttek, hanem csak a templomot akarták megtekinteni. Az egyház Krisztusban hívő és őt követő emberek közössége, éppen ezért tartom nélkülözhetetlennek az ökumenikus kapcsolattartást, de az egyházhoz nem tartozók felé folytatott missziót is. Hiszem, hogy Isten igéje ma is olyan hatékony, mint évszázadokkal ezelőtt volt.

Szép Krisztina (Budapesti Nap, aug. 13.)

Regionális hozzárendelés: Budapest–K?bányai Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::