EISZ
Evangélikus Információs Szolgálat
 
Luther Kiadó
Luther Kiadó
 
Rovatoló
Fundamentum
Élő víz
Egyházunk egy-két hete
Keresztutak
e-világ
Kultúrkörök
Keresztény szemmel
Nem mi írtuk...
A hét témája
Evangélikusok
EvÉlet - Lelki segély
A közelmúlt krónikája
Gyermekvár
Szószóró
evél&levél
Közlemények, nyilatkozatok
On-line plusz
E heti Luther-idézet
Útitárs
Presbiteri
 
Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2003 - 34 - "Előadás?"

Liturgikus sarok

Egy "kívülálló" kemény kérdése nyomán...

Hozzászólás a cikkhez

"Előadás?"

Közeli ismerősöm mondta az elmúlt napokban a következő szavakat: "Az evangélikusok profi szónokok. Tudnak prédikálni. Megtanulták, hogyan kell beszélni. Tudják az előadás csínját-bínját. Csak a profi szónoki teljesítmény mögött nem mindig érezni ott az embert, aki úgy él, ahogy beszél, aki úgy is gondolja, ahogy mondja. Micsoda erő lenne az igehirdetésben, ha az nemcsak előadás, jól megszerkesztett szónoklat lenne, hanem hiteles tanúságtétel, amelyben a szó és (legalább) a szándék megegyezne. Ahol azt éreznék a hallgatók, hogy nem csupán azért beszél a lelkész, mert ezért kapja a fizetését, hanem azért, mert teljes valójával így hiszi, eszerint próbálja önmagát és a rábízottakat formálni."

Megdöbbentő mondatok. Olyannyira, hogy az érintett legszívesebben csípőből tüzelve lőne vissza, védve a mundér becsületét. Mielőtt ezt tennénk, gondoljuk végig a kívülálló szavának igazságtartalmát. S most nem is az igehirdetésre szeretnék koncentrálni, amiben különös szerepe van az emberi képességnek, szónoki készségnek, rutinnak, tudásnak stb., hiszen ezeket (is) mint eszközöket használja az Úristen. A liturgia egészére gondolok. Arra, hogy az előre leírt szövegek, a kötött formulák, a stabil menetrendek hogyan szólalnak meg. Holt, elmormolt, eldarált, szenvtelen mondatok sora vagy tüzes igehirdetés a liturgia, ahol ténylegesen megszólal az ige? (Gondoljuk csak végig: a liturgia tömörített Szentírás, szinte minden mondatnak van biblikus háttere, alapja, üzenete – vagy idézet, vagy utalás formájában.)

„Színház az egész világ” – ismerjük a híres mondást. Az ünnepi pillanatok és a hétköznapok eseményei. Emberek szerepeket játszanak – néha a sajátjukat, néha a másét, néha valami furcsa, kevert figurát. Színház az istentisztelet? Már csak kérdőjelesen merem leírni. Bárcsak ne kellene kiegyenesíteni a kérdőjelet felkiáltójellé! Olyan jó lenne, ha – megfelelő előkészület, az Agenda adott részének sokszoros átolvasása nyomán – megelevenedne a liturgia, az ősi, evangéliumi, apostoli, reformátori bizonyságtétel. Ha lelkész, lektor, kántor, gyülekezeti tag egyaránt érezné, hogy itt valami élő, eleven, tűzzel teli, áldott esemény zajlik: a liturgia drámája, a teremtő, megváltó, megszentelő Isten megjelenése, a vele való találkozás.

Mi – lelkészek, gyülekezeti tagok, kántorok, szolgálattevők – nem előadók, felolvasók, közreműködők vagyunk, akik bérmunkában vagy szívességből elmondunk kötelező szövegeket, hanem imádkozó emberek, akik 2000 éve Isten népének egészével, az egyházzal, ma is közel egymilliárdnyi emberrel együtt imádjuk, dicsérjük, megszólítjuk, idézzük az Istent, sőt szószólóiként hirdetjük igéjét, biztatjuk egymást az Ő szavaival. Nem hideg előolvasóként, objektív hírbemondóként, szenvtelen, érdektelen tévériporterként, hanem lelkes érintettekként, akik vagy az Isten szavait szólják (!), vagy az Istennel beszélgetnek (!) – hiszen a kettő együtt zajlik a liturgiában. Nem szerepet játszva, hanem önmagunkat adva, sőt Istent adva (!) másoknak. (Nem túl sok itt a felkiáltójel? Nem hiszem. Olyan súlyos és nagyszerű ügyről van szó, amit ezek a felkiáltójelek is alig tudnak kifejezni.)

Nézzük csak az előttünk álló istentiszteletet, a Szentháromság ünnepe utáni 10. vasárnapot. A „szokott” (de meg nem szokható) bejelentés – „Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében” – az Isten jelenlétét, hatalmát, energiájának „idekoncentrálódását” jelzi. Nem közömbös mondat tehát. De lehet-e személytelenül olvasni a zsoltárt: „Istenhez kiáltok, és az Úr megment engem. Hallgasd meg, Istenem, az én imádságomat, és ne rejtőzz el könyörgésem elől. Szívem vergődik bennem, de én tebenned bízom”? Szabad-e szenvtelenül, kívülállóként olvasni vagy magunkban a lelkésszel mondani a bűnvalló imádság kezdő mondatát: „Nincs mivel dicsekednem előtted, Istenem…”? Hidegen hagyhat-e a kegyelemhirdetés, hogy ti. „Isten megkönyörült rajtunk”? Zenghetjük-e dicstelen, békétlen, sokszor rosszakarattal teli világunkban csak úgy közömbösen, hogy „dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat”? De ideírhatnám az apostoli áldás szavait is. Akárhányszor is ismételjük, mindig új, mindig mély, mindig életbe vágóan fontos: „az Isten békessége, amely minden értelmet meghalad, őrizze meg szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban”. Számtalan liturgiai idézet kerülhetne még mellé. Lehet ezeket a drága, áldott mondatokat csak úgy elmondani, szerepet játszva elhadarni, érintetlenül hallgatni?

A liturgia nem előadás, a liturgia Isten-esemény, amely nem nélkülünk, hanem velünk történik. Együtt: egymással és Istennel. Ha nem így van, a hiba nem az „Adó”-ban van, hanem a mi vevőkészülékünkben.

Hafenscher Károly (ifj.)


::Nyomtatható változat::

E számunk tartalma
Napról napra
Új nap - új kegyelem
Liturgikus sarok
"Előadás?"
Élő víz
Holnap
Heti útravaló
Egyházunk egy-két hete
Koszorúzás Budahegyvidéken
Nikla titka
Keresztutak
Jönnek a Reményik-zarándokok
Cserelátogatás a barcasági evangélikusoknál
Nemzeti imanap az ország közepén
275 éves az Útmutató
A bazilika Budapesten
Finn tábori püspök látogatása Magyarországon
Evangélikusok
Püspökiktatás Békéscsabán
A püspök- és felügyelőiktatás rendje
Börönte Márta búcsúzik a rádiómissziós szolgálattól
Modern misszió mobiltelefonnal
Kivonulás és bevonulás
e-világ
Szimbólumok a keresztény hagyományban
A vérünkben van
Keresztény szemmel
Templomsirató
A keresztség
"Isten gyűlöl mindannyiunkat"?!
Muri a kastélyban
A hét témája
Ordass Lajosra emlékezünk
A márványember
Még mást is szeretett volna tenni...
evél&levél
Egyházi rend Erdélyben
Válasz az "Egyházi rend Erdélyben" témáról szóló levélre
Emléksorok Böröcki Imre testvérünkről
E heti Luther-idézet
Luther-idézet
Kultúrkörök
Újjászületett Petőfi-szobor
Szent virágok, virágos szentek
Aratóünneptől az új kenyér ünnepéig
Világzene - Esztus emlékére
A vasárnap igéje
Senki - mindenki!
Oratio oecumenica
Oratio oecumenica
 
A lapról
Impresszum
Fórum
Kapcsolatok
Evangélikus portál
Déli Egyházkerület
Északi Egyházkerület
Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
 


Evangélikus Egyház Online újságok Evangélikus Élet Archívum 2003 34 "Előadás?"

© Magyarországi Evangélikus Egyház, Internet Munkacsoport, 2003–2017
© Luther Kiadó, Evangélikus Információs Szolgálat, 2015–2017
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster