Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Ízelítő a tárlat anyagából

Szedő Dénes lent idézett sorait a Magyar Mezőgazdasági Múzeum új időszaki kiállításának meghívóján olvashatjuk. A tárlókban, a falakon olyan képekkel, tárgyakkal találkozunk, amelyek a mai, természettől – és sajnos Istentől – távol élő ember számára ismeretlen összefüggéseket világítanak meg. A tárlat nem egyszerűen egymás mellé helyezi a képzőművészet és a néprajz "virágos" tárgyait, hanem magyarázatokkal ellátva közelebb is hozza azokat a szemlélőhöz. A kiállítótérbe széles folyosón át jutunk, ahol Papp Tibor útmenti keresztekről készült, mintegy harminc darabból álló fotótárlata békíti meg lelkünket, és teszi befogadóképessé. A "Vándorok vigyázói" címmel megkomponált sorozat nem műalkotások bemutatása, nem a kő- és fafaragók dicsérete, hanem azé a Krisztusé, akihez egy falu népe közös akarattal, együtt alkotva, így is imádkozott. A "Szent virágok, virágos szentek" című kiállításról megálmodóját és rendezőjét, Kárpáti Elemérné néprajzos-muzeológust kérdeztem.

– Mi adta az ötletet ehhez a cseppet sem szokványos kiállításhoz?

– A 2000-ben megrendezett jubileumi tárlathoz sok középkori ábrázolást használtunk fel a mezőgazdasági eszközök miatt. A kapa, ásó, sarló mellett számos növény, virág képével találkozunk, amelyek gyakran szimbolikus tartalmat hordoznak. Ez a kiállítás róluk szól. Róluk is…

– Mi a tárlat alapkoncepciója?

– Az alapján alakítottuk ki, hogy a kolostorkertek és a botanikus kertek növényei hogyan és mikor jelentek meg a különböző ábrázolásokon. Sok festő dolgozott kolostorokban, s az első tudományos célú és igényű növényábrázolások csak a késő középkortól léteznek. (Így tehát termesztés- és kultúrtörténeti szempontból is igen fontosak ezek az amúgy realisztikus növényábrázolások.) Megkerestük a szimbólumként leggyakrabban használt virágokat, s persze külön figyelmet fordítottunk a két eucharisztikus növényre.

– Melyek ezek a növények? Mit láthatunk még a kiállításon?

– Az első tablón bemutatjuk, hogy Európában a kolostorkertek és a botanikus kertek megteremtése kb. ezer évvel követte egymást. Az első kolostorkerteket a bencés szerzetesek hozták létre a hatszázas években, majd a kertművészet és a földművelés a ciszterciek körében vált nagyon fontossá. Az 1500-as évektől botanikus kertekről is tudunk, amelyek megtartották a közép-ázsiai négyes osztású formát: szimbolikusan négy folyó osztotta fel a kertet, így alakítva ki a négy, akkor ismert földrészt, lehetőség szerint onnan származó növényekkel. A kertekben kuszának látszó, mégis átgondolt rendszerben, egy helyen termesztettek gyógynövényeket, haszon- és dísznövényeket. Ez a színes világ tükröződik a szentábrázolásokon is. A gyakran vértanúhalált halt szentek mellé szívesen festettek gyógynövényeket, melyek – célzatosan – a szenvedéseiket voltak hivatva enyhíteni. Így került például a szerencsétlen, mellétől megfosztott Szent Ágota mellé a mellkasi bántalmakat gyógyító sásliliom.

Az esztergomi Keresztény Múzeum és az Evangélikus Országos Múzeum tárgyain keresztül az oltáriszentség és az úrvacsora szimbólumrendszerét mutatjuk be. Itt szerepel az ún. Kalászos Mária, a „Szent Búzamező”, melybe nem vetettek, mégis az Élet kenyerét termette. Vagy egy úrvacsorai terítő, amire az Agnus Dei köré szegfűket hímeztek, szegvirágokat, melyek Krisztus szenvedéseire figyelmeztetnek.

A terem sarkában a mezőgazdaság három legismertebb védőszentjét, Szent Vendelt, aki a pásztoroké, Szent Orbánt, aki a bortermelőké és Nepomuki Szent Jánost, aki a vízen- és útonjárók s így a gabonakereskedők védőszentje.

Nagyon gazdag anyag kapcsolódik a rózsához, amely a legrégibb kultúrnövényünk. Kultusza Perzsiából származik. Roppant sokrétű a jelentése is. Vörös és fehér virágai a szenvedésre és a tisztaságra utalnak, ezért Mária jelképei. Különösen, ha Mária érintetlenségére utaló zárt kertben nyílnak, vagy ha tüskétlenek, mint a pünkösdi rózsa. A szenvedés mellett a szeretetre is emlékeztető vörös rózsa Krisztusra is mutathat. A legenda alapján a rózsa Árpád-házi Szent Erzsébet virága is. A néphagyományban rontáselhárító szerepe van, ezért ültették a kapuk két oldalára. A vadrózsa a remeteéletre utal Mária Magdolna mellett. Rózsaféle a szintén sokrétű és a magyar népművészetben kedvelt gránátalma. A rózsában virágszerkezete alapján a kelta papok a pentagramot, a mohamedánok Allah öt titkát, a katolikusok Krisztus öt sebét látták. És még ott a Luther-rózsa is! Az antik eredetű, titokra utaló „sub rosa” kifejezést mindenki ismeri, a 16. század óta gyóntatószékekre is faragnak rózsát.

A liliom az egyetlen virág, amit Krisztus nevén nevez az Újszövetségben, ezért már nagyon korán annyira népszerű lett, hogy végül V. Pál pápa 1618-ban jónak látta szabályozni művészi felhasználását. A tisztaság szimbólumaként Máriához és a szentekhez rendeljük, de az Énekek énekében emlegetett „völgyliliom”, a gyöngyvirág is Máriára utal. Liliomféle az írisz, amelyet az ókorban neveztek el „szivárvány”-nak, s így mint a megígért szövetség jele szerepel a bűnbeesés ábrázolásain, az Ó- és Újszövetséget összekötő Keresztelő János mellett, miközben kard alakú levelei Mária hét fájdalmát testesítik meg. A magyar népművészetben a tulipán helyettesíti a liliomot, amely a 16. században került hazánkba Batthyány Boldizsár kertjébe, majd alig száz év elteltével már a parasztkertek – és a népdalok – kedvelt virága lett.

Végül bemutatjuk azokat a nemes kerti virágokat, amelyek a 18. században jelentek meg nemcsak a kertekben, hanem a szentképeken is. Így lett például a kerti ciklámen, a „kulcsvirág” Szent Péter, a mályva Szent György, a szarkaláb Szent Dorottya, a kúpvirág Szent Apollónia gyakori kísérője.

– Mi is a különbség a szimbólum és az attribútum között?

– A szimbólum valamilyen fogalmat, elvont dolgot testesít meg. Mondanivalóját úgy fejezi ki, hogy az írástudatlan középkori ember megértse. S meg is értette, hiszen mindez köztudatban volt. Az attribútum valakihez rendelt állandó jelkép, amelynek eredete sokszor már elhomályosult.

– Kiket céloz meg ez a kiállítás? Fontos lehet-e ma egy ilyen tárlat?

– A szimbólumok világa érdekes, titokzatos világ. Manapság egyre többeket érdekelnek más kultúrák szimbólumai is. Hozzánk is sokan jönnek, jegyzetelik a jelképeket. A virágokat mindenki szereti. A kiállításon a városi ember, aki csak a város- és szmogtűrő növényeket ismeri, sok gyönyörűséggel találkozik. Mi megtehettük, amit a képzőművészeti múzeumok nem, hogy képaláírásokon mutassunk rá a jelképrendszerre, magyarázatokat fűzzünk a kiállított tárgyakhoz. Ezért úgy érzem, ez a tárlat látni tanít.

– Amíg nem késő. Köszönöm.

(A kiállítást dr. Kereszty Zoltán botanikus, tudományos főmunkatárs nyitotta meg, aki a Biblia növényeiről írt művében nemcsak termesztéstörténetüket, hanem a hozzájuk kapcsolódó jelképeket is feldolgozta. A tárlat szeptember 12-ig tekinthető meg a Vajdahunyad- várban.)

Zászkaliczky Zsuzsanna

::Nyomtatható változat::