|
Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2003
- 34
- Aratóünneptől az új kenyér ünnepéig
Kultúrkörök
Augusztus 20.
Hozzászólás a cikkhez
Aratóünneptől az új kenyér ünnepéig
Augusztus 20-a "összetett" ünnepünk, hiszen államalapító István királyunk mellett alkotmányunkról és az aratás utáni új kenyérről is megemlékezünk ezen a napon. De vajon mikor alakult ki ez az utóbbi szokás? Erre a kérdésre keresi a választ a budapesti Néprajzi Múzeum "A kitalált hagyomány – az aratóünneptől az új kenyér ünnepéig" című kiállítása.
A számtalan kép, archív filmhíradó, korabeli újságcikk és aratókoszorú segítségével nemcsak a régi, hagyományos aratásokról kapunk valódi képet, hanem nyomon követhetjük az ünnep kialakulását is.
Darányi Ignác földművelésügyi miniszter 1899. július 6-án az akkori főpolgármesternek küldött leiratában kezdeményezte a korábban több birtokon is szokásos aratási ünnep felelevenítését és elterjesztését. A földesurak és az aratók közötti „patriarchális jó viszony” helyreállását várta ettől, amely megoldást jelenthetett volna az egyre gyakoribbá váló, olykor véres megtorlásba torkolló aratósztrájkok megfékezésére. Hiszen amint a kiállított leiratban olvashatjuk: „…az aratási ünnep (…) keretében a birtokos a jól bevégzett munka után munkásait vendégül látja, és azokkal együtt örömünnepet ül a legjelentékenyebb mezőgazdasági munka szerencsés befejezésekor. (…) Adjon díszérméket (…), jó munkásoknak pénzbeli jutalmat, dicsérő oklevelet ünnepélyek keretében…” – mindez tehát jó alkalmat teremtett volna az aratás méltóképpen való befejezésére.
A rendeletet két év múlva meg kellett ismételni az aratóünnepek sikeres feltámasztásának érdekében. A 20. század elején az uradalmi intézők, egyházi személyek és különböző egyletek által szervezett megemlékezésekbe már az új kenyér tiszteletének ceremóniája is beépült, így az aratóünnepeket hamarosan az új kenyér ünnepének kezdték nevezni.
- után a különböző politikai pártok heves küzdelmet folytattak egymással az új kenyér ünnepének eszmei kisajátításáért, majd mindez kiegészült az augusztus 20-ért vívott harccal. Az 1949-ben egyeduralomra jutó Magyar Kommunista Párt a szocialista alkotmány ünnepévé tette Szent István napját. Az aratókoszorú, illetve az új kenyér átadásának rituáléja fokozatosan beépült a kommunista rendszer megemlékezéseibe is. Igaz, kicsit átalakulva: a kalászszentség koszorú alakjából ötágú csillag lett, és közepébe Szűz Mária – mint Sarlós Boldogasszony – ábrázolása helyett a Magyar Dolgozók Pártja főtitkárának arcképét applikálták.
A kiállítás két utolsó termében a rendszerváltás utáni időszakból származó fotók idézik fel az augusztus 20-i ünnepségek pillanatait – igaz, a teljesség igénye nélkül. Bár a befejező képeken – melyek a 2000-es és a 2001-es fonyódi ökumenikus alkalmat örökítették meg – örömmel fedezhetjük fel nem egy evangélikus lelkészünket is.
A tárlat október 12-ig tekinthető meg a Néprajzi Múzeumban
(1055 Budapest, Kossuth tér 12. Nyitva: hétfőtől vasárnapig 10–18 óráig.)
Boda Zsuzsa
::Nyomtatható változat::
| 
