Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

A falu lakói a kastély tövében arra ébredtek, hogy a kisbíró érdekes hírt olvas fel a főtéren: – Hőn szeretett urunk meghívja hűséges és alázatos alattvalóit születésnapjára. Minden résztvevőnek meglepetésben lesz majd része. Urunk azonban mindenkitől kér valamit: hozzanak magukkal vizet, mert a kastély víztartálya csaknem kiürült...

A hűséges szolga megismételte a meghívást a kéréssel, és mint aki jól végezte dolgát, visszatért a kastélyba. A faluban kezdték tárgyalni az esetet.

– Na lám, a megrögzött zsarnok. Hát nincs elég szolgája, hogy a tartályt megtöltsék... Én nem viszek csak egy pohár vizet, az is elég lesz!

– Tévedsz, urunk mindig jó és nagylelkű volt hozzánk! Én egy egész hordóval viszek neki!

– Én csak egy fazékra valót.

– A magam részéről elég egy kanna víz is.

A meghívás napján különös menet indult a kastély felé. Néhányan nyögve tolták fel a hordókat, vagy cipelték a megtelt edényeket. Mások gúnyosan mosolyogva haladtak el mellettük, és csak egy kancsó vizet vittek magukkal. Akik még jobban csúfolódni akartak, egy tálcán csupán egy pohár vizet vittek.

Amikor az érdekes menet felérkezett a kastélyba, az ajándék vizet beleöntötték a ciszternába, az edényeket a kijelölt helyen hagyták, és örömmel mentek a bankettra.

Többféle sült, finom italok és sütemények kerültek az asztalra. Pohárköszöntők és vidám dalok hangzottak el, és az elégedett háziúr mindenkinek megköszönte jelenlétét.

– Hát hol marad a beharangozott meglepetés? – morgolódott a jóllakott tömeg. Olyanok is akadtak, akik úgy vélték, hogy a finom ételek számítottak meglepetésnek.

Mielőtt lementek volna a faluba, vették a magukkal vitt edényt, és akkor látták ám, hogy mi a meglepetés. Mindenki örömében vagy dühében hadonászva kiabált:

– Bárcsak több vizet hoztam volna!

Az edényeket ugyanis a hálás úr színültig megtöltötte arannyal…

„Adjatok, és adatik majd nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek.” (Lk 6,38)

(Megjelent a 2002/2003-as Kossuth Diáknaptárban.)

::Nyomtatható változat::