Napról napra

Hozzászólás a cikkhez

Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval. Róm 12,21 (Péld 8,13; Lk 10,25–37; 1Jn 4,7–12; Zsolt 78,1–31) Talán láttunk már könnyes szemű embereket, akik egy-egy halálesetnél döbbentek rá arra, hogy lejárt az idő, most már nem lehet szeretetet adni vagy elfogadni, megbocsátani, kiengesztelni, irgalmazni. A bosszú haragot szül, gonoszságot, a szeretet és a jóság pedig megszelídülést, szelídséget és javulást. Nekünk, keresztény embereknek az a hivatásunk, hogy megéljük és munkáljuk a szeretetet és a megbocsátást a mindennapi életünkben. Tekintsünk mi is önmagunkba, és éljünk úgy, ahogy Isten Igéje tanít bennünket!

Te vagy, Uram, reménységem, te vagy, Uram, bizodalmam ifjúkorom óta. Zsolt 71,5 (Fil 1,6; 5Móz 15,1–11; Mt 14,13–21) Arisztotelész ezt mondta a reményről: illúzió, álom, ábránd. A zsoltáros reménysége azonban nem az. Mi nem „fia ideákban” vagy „valahogy leszek”-ben reménykedünk, hanem a velünk járó, bennünk élő, sőt általunk másokat is reménységre biztató örök Istenben. Hitünk alapja, reménységünk forrása az az Úr, aki úgy szeretett bennünket, hogy Jézus Krisztust áldozta oda értünk, hogy akik benne reménykednek, örök életük legyen.

Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. Róm 6,23 (Zsolt 141,8; Ám 5,4–15; Mt 14,22–36) Isten kegyelmi ajándéka az élet, teremtő szeretetének csodája. Ahogy földi életünk, úgy örök életünk is ajándék. Nem megszolgált bér, nem kiérdemelt jutalom, nem kárpótlás, de nem is magától értetődő folytatása a földi életnek. Ezt az ajándékot a feltámadt Jézus Krisztus nyújtja felénk. Ő azért jött, azért szenvedett, és támadt fel a halálból, hogy megtörje a bűnnek, halálnak hatalmát és bűnbocsánatot, életet adjon mindazoknak, akik benne bíznak.

Ha annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta a Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által. Róm 8,11 (1Móz 32,11; 5Móz 24/10–15/17–22; Mt 15,1–20) „Fényességedbe én sötéten érkezem, Uram, irgalmazz, békét csak nálad lelek.” Sokszor olyan átjárhatatlannak érezzük a távolságot Isten és önmagunk között, hogy hozzászokik a szemünk a sötétséghez. Nem hisszük el, hogy mégis létezik a fényt hozó élet a sötétben, s ez a fény felülmúlhat minden eddigi élettapasztalatot. Isten nem a holtak, hanem az élők Istene. Jézus Krisztus őt képviselte közöttünk, azt az Istent, aki nemcsak él, hanem életet ad a mi Urunk Jézus Krisztus által.

Jaj annak, aki perbe száll alkotójával, bár csak egy a földből készült cserépedények között! Mondhatja-e formálójának az agyag: Mit csinálsz? Ézs 45,9 (ApCsel 17,25; ApCsel 4,32–37, Mt 15,21–28) Perlekedés. Egy olyan szó, amely végigkíséri életünket. Emberek, családok, testvérek élnek békétlenségben, veszekedésben, haragban egymással. Mi, emberek azonban nemcsak egymással, hanem Istennel is „pereskedünk”, vitatkozunk, lázadozunk az akarata ellen. Isten azonban nem fordult el tőlünk, s ha Igéjére figyelünk, akkor a mi pereskedő, lázadozó szívünk is rátalálhat az igazi ajándékra: az elcsendesedésre, a megbocsátás és a szeretet útjára.

Ó, Uram, ne légy távol, erősségem, siess segítségemre! Zsolt 22, 20 (ApCsel 26,22; Mt 26, 47–50/55.56/; Mt 15,29–39) Csodálatos vallomás a zsoltáros imádsága, vallomás a mindenható Istenről. Arról, hogy Isten vigyáz ránk, és megőriz bennünket. Isten velünk van, és törődik velünk. Őrzi életünket éjjel és nappal, és nem engedi, hogy lábunk megtántorodjék. Ezért kiálthatunk hozzá a bajban és a fájdalomban, és ezért adhatunk neki hálát, megköszönve őriző szeretetét és gondviselő kegyelmét.

Azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a Krisztus Jézusban. Róm 6,11 (Ez 37,14; Júd 1–2.20–25; Mt 16,1–12) Jézus neve azt jelenti : Szabadító. Jézus Krisztusban valóban olyan Szabadítót küldött nekünk az Isten, akinek szabadítása örökre megmarad, igazsága nem rendül meg soha. Isten Jézus Krisztusban jött utánunk, bűnös emberek után, hogy kimentsen bennünket bűneinkből, a halál hatalmából, kishitű kételkedéseinkből. Isten már mindent megtett értünk, Jézus Krisztus azért jött el, hogy a bűnös ember számára az Atyához vezető út, igazság és élet legyen.

Szabados Regina

::Nyomtatható változat::