e-világ

Hozzászólás a cikkhez

Tomka Miklós szociológus professzor szerint a világban az elmúlt évtizedekben olyan jelentõs változások zajlottak le, amelyek a történelmet a modernitás elõtti és utáni korszakra bontják.

A változás lényege, hogy míg korábban létezett egy abszolút erkölcs, igazság és a társadalomban megfogalmazódott rend generációkon keresztül hagyományozódott tovább, az életszférák egymásra épültek, ma a világ darabokra esett, a különbözõ életszférák elkülönültek egymástól, az emberek szerepeket játszanak, másképpen viselkednek a családban, a munkahelyen vagy baráti körben. Az egyközpontú rend felbomlóban van, a társadalom egységes képe lassan a múlt része lesz.

Az élet meglódult: ami tegnap jó volt és hasznos, egyáltalán nem biztos, hogy a jövõben is az lesz. Így a tapasztalatok, hagyományok szerepe leértékelõdik. A társadalom pedig nem vagy alig ad útmutatást a problémák megoldását illetõen, azt sugallja, hogy ahány kérdés, annyi válasz. Megszûntek a társadalom életét szabályozó elõírások, teljes szabadsággal dönthetünk az ezerféle alternatíva közül, így valójában a szabadság illúzióját éljük meg.

Magyarországon és a térségbeli, volt szocialista országokban a hagyományok felszámolása, a társadalom szétesettsége már a rendszerváltozás elõtti idõkben bekövetkezett. Ugyanakkor ennek reakciójaként ezekben az országokban erõsödött a nemzeti érzés és a vallásosság. Míg Nyugat-Európában az emberek úgy érzik, hogy gyengül a vallásosság, Közép-Európában ezzel ellentétes tendencia figyelhetõ meg. Ugyanez a helyzet az istenhit elvesztése, illetve megtalálása között is. Természetesen Magyarországon is erõsödik a vallásos érzés. A 40 éven felüliek körében kevesebb a magát vallásosnak tartó ember, mint a 40 évnél fiatalabb korosztályban, és elsõsorban a magasabb iskolai végzettségûeknél erõsödik az Istenbe vetett hit.

A professzor szerint Magyarország jelenleg missziós területté vált. Igaz, hogy csupán 13-15 százalék azok aránya, akik valóban jézusi módon szeretnének élni, de a helyzet egyáltalán nem reménytelen, hiszen ez a legnagyobb civil társadalmi csoport az országban. A missziós helyzet nem Isten büntetése, hanem éppen ellenkezõleg: az Úr bizalma, küldetés. Tomka Miklós hangsúlyozza a világi keresztények kiemelkedõ szerepét, és azt, hogy a katolikusok, keresztények folytassanak párbeszédet a másképpen gondolkodókkal. A II. vatikáni zsinatra hivatkozva figyelmeztet: senkinek nem vonhatjuk kétségbe a tiszta szándékát, ha azt állítja, hogy õ keresztény. A jelenlegi helyzetet tudomásul kell vennünk, ami nem azt jelenti, hogy szeretnünk is kell azt. Arra kell törekednünk, hogy megjelenítsük keresztény meggyõzõdésünket a mai világban. Az egyház feladata pedig megszólaltatni az evangéliumot minden helyzetben. Tanúságtételre, példaadásra van szükség, de ezenkívül arra is, hogy a már meglévõk mellett további keresztény közösségeket hozzunk létre, amelyek biztos támaszt nyújtanak nekünk az élet megpróbáltatásainak elviselésében, és erõsítik keresztény identitásunkat.

Dunántúli Napló

::Nyomtatható változat::