e-világ

Hozzászólás a cikkhez

Tomka Miklós szociológus professzor szerint a világban az elmúlt évtizedekben olyan jelentős változások zajlottak le, amelyek a történelmet a modernitás előtti és utáni korszakra bontják.

A változás lényege, hogy míg korábban létezett egy abszolút erkölcs, igazság és a társadalomban megfogalmazódott rend generációkon keresztül hagyományozódott tovább, az életszférák egymásra épültek, ma a világ darabokra esett, a különböző életszférák elkülönültek egymástól, az emberek szerepeket játszanak, másképpen viselkednek a családban, a munkahelyen vagy baráti körben. Az egyközpontú rend felbomlóban van, a társadalom egységes képe lassan a múlt része lesz.

Az élet meglódult: ami tegnap jó volt és hasznos, egyáltalán nem biztos, hogy a jövőben is az lesz. Így a tapasztalatok, hagyományok szerepe leértékelődik. A társadalom pedig nem vagy alig ad útmutatást a problémák megoldását illetően, azt sugallja, hogy ahány kérdés, annyi válasz. Megszűntek a társadalom életét szabályozó előírások, teljes szabadsággal dönthetünk az ezerféle alternatíva közül, így valójában a szabadság illúzióját éljük meg.

Magyarországon és a térségbeli, volt szocialista országokban a hagyományok felszámolása, a társadalom szétesettsége már a rendszerváltozás előtti időkben bekövetkezett. Ugyanakkor ennek reakciójaként ezekben az országokban erősödött a nemzeti érzés és a vallásosság. Míg Nyugat-Európában az emberek úgy érzik, hogy gyengül a vallásosság, Közép-Európában ezzel ellentétes tendencia figyelhető meg. Ugyanez a helyzet az istenhit elvesztése, illetve megtalálása között is. Természetesen Magyarországon is erősödik a vallásos érzés. A 40 éven felüliek körében kevesebb a magát vallásosnak tartó ember, mint a 40 évnél fiatalabb korosztályban, és elsősorban a magasabb iskolai végzettségűeknél erősödik az Istenbe vetett hit.

A professzor szerint Magyarország jelenleg missziós területté vált. Igaz, hogy csupán 13-15 százalék azok aránya, akik valóban jézusi módon szeretnének élni, de a helyzet egyáltalán nem reménytelen, hiszen ez a legnagyobb civil társadalmi csoport az országban. A missziós helyzet nem Isten büntetése, hanem éppen ellenkezőleg: az Úr bizalma, küldetés. Tomka Miklós hangsúlyozza a világi keresztények kiemelkedő szerepét, és azt, hogy a katolikusok, keresztények folytassanak párbeszédet a másképpen gondolkodókkal. A II. vatikáni zsinatra hivatkozva figyelmeztet: senkinek nem vonhatjuk kétségbe a tiszta szándékát, ha azt állítja, hogy ő keresztény. A jelenlegi helyzetet tudomásul kell vennünk, ami nem azt jelenti, hogy szeretnünk is kell azt. Arra kell törekednünk, hogy megjelenítsük keresztény meggyőződésünket a mai világban. Az egyház feladata pedig megszólaltatni az evangéliumot minden helyzetben. Tanúságtételre, példaadásra van szükség, de ezenkívül arra is, hogy a már meglévők mellett további keresztény közösségeket hozzunk létre, amelyek biztos támaszt nyújtanak nekünk az élet megpróbáltatásainak elviselésében, és erősítik keresztény identitásunkat.

Dunántúli Napló

::Nyomtatható változat::