Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2003
- 5
- Régi kincsek megmentõje
Kultúrkörök
Hozzászólás a cikkhez
Régi kincsek megmentõje
Jankovich Miklós-gyûjtemény a Magyar Nemzeti Galériában
| Jankovich Miklós |
Luther Márton saját kezû végrendeletét az Evangélikus Országos Múzeumban meghatva nézõ múzeumlátogatók közül vajon hányan tudják, hogyan és kinek a révén került a budapesti evangélikusok birtokába ez a kincs csaknem 200 esztendõvel ezelõtt? Ki az a nemes gondolkozású hazánkfia, aki a róla készült képmás alá egyebek mellett ezt írta: "Atyáinknak hõstetteit, divatit, míveit ennyészetnek örvényébõl kiragadtam..."
Jankovich Miklós (1773–1846) jogi tanulmányai és többéves kamarai tagsága mellett szenvedélyesen gyûjtötte, mentette a történeti emlékeket, képzõmûvészeti alkotásokat. 1790 táján kezdett komolyan érdeklõdni a régiségek iránt, részben az apjától, nagyapjától örökölt országgyûlési irományok, éremgyûjtemények láttán. 1796-ban szerezte meg egyik legnagyobb értékét: Andreas Hess Chronica Hungarorumát, az elsõ magyarországi nyomtatott könyvet. Gyûjtött ötvösmûveket, fafaragásokat, kõemlékeket, rengeteg könyvet, levéltári anyagot, mindent, ami a magyarsággal kapcsolatos. (Mintegy hatvanezer könyv, fatábla, vászonra, fémlemezre festett képek – pl. II. Rákóczi Ferenc képmása, Mátyás király portréja, oltárképek –, Sylvester János Újszövetség-fordítása, rengeteg mûtárgy, jeles emlék – pl. Bakócz Tamás keresztje, Fráter György török ivócsészéje, Bocskai István süvegdísze, amit a török szultántól kapott a korona mellé stb. – került a birtokába.) Gyûjtõszenvedélye a fizetésképtelenségig vitte. 1836-ban csak József nádornak sikerült segíteni rajta azzal, hogy az országgyûléssel megvetette kollekcióját a Magyar Nemzeti Múzeum számára. Természetesen jóval értékük alatt adta el kincseit, amit maga is a múzeumnak szánt. Gyûjtõszenvedélye nem csillapodott: újabb kollekció összeállításához kezdett, fékezhetetlen vásárlása, ajándékozása ismét menthetetlen csõdbe juttatta. „Élete végét méltatlan körülmények között töltötte” – írja a krónikás. Második gyûjteményét halála után árverezték el, de ebbõl már kevés jutott a Nemzeti Múzeumnak. Özvegye és leszármazottai azonban a család birtokában maradt mûtárgyakból számos kincset a nemzetnek adományoztak.
Jankovich gyûjtõ munkájáról, egyes sikeres felfedezésérõl, mûtárgyvásárlásáról több alkalommal is beszámolt, tudományos cikkeket írt. Közben nagy figyelemmel kísérte a hazai eseményeket is. Így történt, hogy amikor 1815-ben elhatározták az Országos Evangélikus Levéltár létrehozását, nagy értékû levéltári gyûjteményébõl értékes irategyüttessel ajándékozta meg az új intézményt. Luther Márton saját kezûleg írott végrendeletét is ehhez csatolta utóbb. A Magyar Nemzeti Galériában rendezett kiállítás tartalmas, gazdag katalógusában ezt olvashatjuk: „Különleges egységet képez az a dokumentumgyûjtemény, amelyet Jankovich Miklós a magyarországi evangélikus egyháznak adományozott 1815-ben, s amelyek mellé utóbb Luther Márton saját kezû végrendeletét is odaajándékozta. A magyarországi evangélikus egyházra vonatkozó iratokat a mai napig elkülönítve, gyûjteményként õrzik, és nagy becsben tartják az Országos Evangélikus Levéltárban.”
A több termet elfoglaló kiállítás a magyar közgyûjtemények alapításának 200. évfordulója alkalmából az Iparmûvészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum, az Országos Széchényi Könyvtár, a Szépmûvészeti Múzeum és a házigazda, a Magyar Nemzeti Galéria gyûjteményének Jankovich-anyagából jött létre. A gondos válogatás sokszínûsége egyaránt felkeltette a látogatók érdeklõdését a gyûjtõ személye, a gyûjtés módja és az egyes mûtárgyak iránt. Lehet, hogy a kiállítás hatására a Jankovich gyûjtötte iratokból, mûtárgyakból egy-egy még valahol lappangó érték ismét valamelyik múzeumba kerül?
Schelken Pálma
::Nyomtatható változat::
|