Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Jankovich Miklós

Luther Márton saját kezű végrendeletét az Evangélikus Országos Múzeumban meghatva néző múzeumlátogatók közül vajon hányan tudják, hogyan és kinek a révén került a budapesti evangélikusok birtokába ez a kincs csaknem 200 esztendővel ezelőtt? Ki az a nemes gondolkozású hazánkfia, aki a róla készült képmás alá egyebek mellett ezt írta: "Atyáinknak hőstetteit, divatit, míveit ennyészetnek örvényéből kiragadtam..."

Jankovich Miklós (1773–1846) jogi tanulmányai és többéves kamarai tagsága mellett szenvedélyesen gyűjtötte, mentette a történeti emlékeket, képzőművészeti alkotásokat. 1790 táján kezdett komolyan érdeklődni a régiségek iránt, részben az apjától, nagyapjától örökölt országgyűlési irományok, éremgyűjtemények láttán. 1796-ban szerezte meg egyik legnagyobb értékét: Andreas Hess Chronica Hungarorumát, az első magyarországi nyomtatott könyvet. Gyűjtött ötvösműveket, fafaragásokat, kőemlékeket, rengeteg könyvet, levéltári anyagot, mindent, ami a magyarsággal kapcsolatos. (Mintegy hatvanezer könyv, fatábla, vászonra, fémlemezre festett képek – pl. II. Rákóczi Ferenc képmása, Mátyás király portréja, oltárképek –, Sylvester János Újszövetség-fordítása, rengeteg műtárgy, jeles emlék – pl. Bakócz Tamás keresztje, Fráter György török ivócsészéje, Bocskai István süvegdísze, amit a török szultántól kapott a korona mellé stb. – került a birtokába.) Gyűjtőszenvedélye a fizetésképtelenségig vitte. 1836-ban csak József nádornak sikerült segíteni rajta azzal, hogy az országgyűléssel megvetette kollekcióját a Magyar Nemzeti Múzeum számára. Természetesen jóval értékük alatt adta el kincseit, amit maga is a múzeumnak szánt. Gyűjtőszenvedélye nem csillapodott: újabb kollekció összeállításához kezdett, fékezhetetlen vásárlása, ajándékozása ismét menthetetlen csődbe juttatta. „Élete végét méltatlan körülmények között töltötte” – írja a krónikás. Második gyűjteményét halála után árverezték el, de ebből már kevés jutott a Nemzeti Múzeumnak. Özvegye és leszármazottai azonban a család birtokában maradt műtárgyakból számos kincset a nemzetnek adományoztak.

Jankovich gyűjtő munkájáról, egyes sikeres felfedezéséről, műtárgyvásárlásáról több alkalommal is beszámolt, tudományos cikkeket írt. Közben nagy figyelemmel kísérte a hazai eseményeket is. Így történt, hogy amikor 1815-ben elhatározták az Országos Evangélikus Levéltár létrehozását, nagy értékű levéltári gyűjteményéből értékes irategyüttessel ajándékozta meg az új intézményt. Luther Márton saját kezűleg írott végrendeletét is ehhez csatolta utóbb. A Magyar Nemzeti Galériában rendezett kiállítás tartalmas, gazdag katalógusában ezt olvashatjuk: „Különleges egységet képez az a dokumentumgyűjtemény, amelyet Jankovich Miklós a magyarországi evangélikus egyháznak adományozott 1815-ben, s amelyek mellé utóbb Luther Márton saját kezű végrendeletét is odaajándékozta. A magyarországi evangélikus egyházra vonatkozó iratokat a mai napig elkülönítve, gyűjteményként őrzik, és nagy becsben tartják az Országos Evangélikus Levéltárban.”

A több termet elfoglaló kiállítás a magyar közgyűjtemények alapításának 200. évfordulója alkalmából az Iparművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum, az Országos Széchényi Könyvtár, a Szépművészeti Múzeum és a házigazda, a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményének Jankovich-anyagából jött létre. A gondos válogatás sokszínűsége egyaránt felkeltette a látogatók érdeklődését a gyűjtő személye, a gyűjtés módja és az egyes műtárgyak iránt. Lehet, hogy a kiállítás hatására a Jankovich gyűjtötte iratokból, műtárgyakból egy-egy még valahol lappangó érték ismét valamelyik múzeumba kerül?

Schelken Pálma

::Nyomtatható változat::