evél&levél

Hozzászólás a cikkhez

Tisztelt Szerkesztőség! Együttérzéssel olvastam a lap december 15-i számában a 6. oldalon írottakat, de végül is az, ami november 29-én és december 5-én történt, csak a valós helyzetet mutatja: nem vagyunk érdekesek. A mai magyar „való világban” az egyház nem érdekes, és azon belül mi evangélikusok még kevésbé.

A politikusok kénytelenek ugyan néha állást foglalni, engedni a követelményeknek politikai okokból, de mint egy üzenet hirdetői, mint egy erkölcsi rend képviselői nem vagyunk érdekesek.

Ez nem pesszimista szemlélet, nem kell, hogy kétségbe ejtsen vagy elkeserítsen bennünket, de tudomásul kell vennünk, és minden megnyilvánulásunk hátterében ennek a tudatnak kellene lennie.

Nem igaz szerintem az, hogy kétezer éve más volt a helyzet. A médiások akkor sem vettek tudomást sem a születésről, sem Jézus életéről és kereszthaláláról. Évszázadokon át „titokban” terjedt az evangélium. A baj akkor kezdődött, amikor egyszerre mindenkit érdekelt az egyház, és érdemes lett kereszténnyé lenni. – Ennek a korszaknak vége, ma szabad azt mondani, hogy nem érdekel, de mi sajnos még sokszor mindig abban a hitben élünk, hogy az emberek figyelnek ránk.

Szomorú tapasztalatom, hogy az újság még ingyen sem fogy el egyes gyülekezetekben. Ez nem a lapot, hanem egyháztagjainkat minősíti. Nem tudom, hogy mit kell másképpen tenni, de nem elég csupán még nagyobb erőfeszítéssel folytatni ugyanazt, amit eddig is tettünk.

A probléma természetesen nemcsak a sajtó problémája, hanem egyházunk egészének, szervezeti berendezkedésünknek és önértékelésünknek a gondja. A „nagy történelmi egyház” fogalmával van baj.

Szilas Attila, Zirc

::Nyomtatható változat::