Evangélikusok

490 éve történt

Hozzászólás a cikkhez

Amikor Luther egyetemi tanári tisztében hozzáfogott a zsoltárok magyarázatához, ott állt mindattól megfosztva, amit a középkor skolasztikus hittudósaitól oly nagy fáradsággal, oly hosszú időn át megtanult. A borzasztó lelki küzdelem után nem maradt meg más számára, csak egyedül a Szentírás. Isten csodálatos kegyelméből azonban a Bibliát most már úgy olvasta, mint a személy szerint őhozzá beszélő Istennek élő szavát. S erre a felismerésre nem a kolostori szemlélődő bibliaolvasás révén jutott el, hanem a kegyelmes Istenért folytatott életküzdelem útján.

Felfedezését már az 1513–15 között keletkezett zsoltármagyarázataiban érvényre juttatta. A Római levél kommentárjában (1515) pedig egyenesen hadat üzent minden emberi érdem és önigazság ellen, amelyre kora egyházi tudománya épült. Krisztus a mi igazságunk! – hirdette. Isten kegyelméből ajándékozza őt nekünk, kegyelemből szül újjá bennünket, bár mi erre teljesen méltatlanok vagyunk. Isten Igéjének újonnan felfedezett üzenete határozta meg ezentúl Luther tanítását. Lássuk, hogyan vall minderről maga a reformátor:

Staupitz sokszor tanácsolta ezt. „Ha az eleve elrendelésről van kedved vitatkozni – mondá –, ezt Krisztus sebeinél kezdd el, s azonnal megszűnik minden vita az eleve elrendelés felől.” Isten nekünk Urunk. Ha ő elhív, hirdetnünk kell az evangéliumot. Aki másként cselekedne, hogyan viselhetné el Isten haragját? Ugyanis a tiszteletlenség és hálátlanság már elérte a legmagasabb fokot. Staupitz ezt mondotta: „Arra a férfiúra kell feltekintenünk, akit Krisztusnak hívnak.” Staupitz ezzel már kezdte hirdetni az evangéliumot. Hálás is vagyok érte. 1523-ban megírtam neki: „Ha kiestem is kegyeidből, s ha nem is tetszem neked többé, mégsem illik hozzám, hogy hálátlanul megfeledkezzem rólad, hiszen a sötétségből az evangélium világossága általad ragyogott fel szívemben első ízben.”

„Igaz” és „Isten igazsága”– ezek az igék villámcsapásként hatottak lelkiismeretemre. Megborzadtam, amikor hallottam őket. Ha Isten igazságos, akkor büntetnie kell. De amint egyszer ebben a toronyszobácskában tépelődtem ezek fölött az igék fölött: „Az igaz ember hitből él” (Róm 1,17), és „Isten igazsága”, Isten kegyelméből ezt gondoltam: Ha nekünk, mint igazaknak, hitből kell élnünk, és ha Isten igazsága minden hívőnek üdvösségére van, akkor az nem lehet a mi érdemünk, hanem csak Isten irgalmassága. Mert Isten igazsága az az igazság, mellyel minket Krisztus által igazzá tesz és megvált. Így ezeket az igéket megszerettem. A Szentírás értelmét ebben a toronyban tette világossá előttem a Szentlélek.

(Az idézetek Virág Jenő „Dr. Luther Márton önmagáról” című könyvéből származnak, melyet az Ordass Lajos Baráti Kör adott ki 1992-ben.)

Válogatta és ajánlja: G. A.

G. A.

::Nyomtatható változat::