Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Sokan úgy vélik, hogy ahol ez a felirat olvasható, ott valójában semmit sem adnak. Megszoktuk, hogy mindenért fizetni kell. A pénz beszél – a pénz mozgatja a világot. De ezt a Biblia cáfolja, amikor azt mondja: „Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!” (Jel 22,17)

Szép a mi evangélikus köszönésünk – „Erős vár a mi Istenünk” –, de tegyük fel a kényes kérdést: ki is a mi Istenünk? A többség istene a pénz. Ezért bizalmatlanul lép be oda, ahol ez van kiírva: „Belépődíj nincs”. Ugyan mit adhatnak ott, ahol még fizetni sem kell – például a templomban? Szögezzük le: a Biblia nem arra való, hogy saját gondolatainkat belevigyük, hanem hogy alázattal elfogadjuk, amikor támadja a mi pénzközpontú látásunkat. Nem minden a pénz, nem a pénz az élet értelme, mert a fenti ige szerint, aki szomjazik, ingyen veheti az élet vizét.

Persze hit nélkül ezt nem értjük. Jézust is gúnyolták a farizeusok, akik pénzszeretők voltak, amikor azt mondta: „Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” A „pénzisten” szolgálata sokszor az egyházat is megkísérti. Szomorú, ha egy presbiteri ülésen az derül ki, hogy csak az anyagi ügyeket akarják tárgyalni (fizetés, költségvetés, templomtatarozás stb.). Akinek az ige még nem lett az élet kenyerévé, akinek Jézus nem lett a személyes Megváltójává – az mindenben csak pénzkérdést lát. Pedig az élet vize, a lélek kenyere, az üdvösség nem pénzkérdés. Isten igéje le akarja dönteni a pénzisten bálványát, amikor úgy fogalmaz a Jelenések könyvének idézett versében, hogy „ingyen”.

Isten nélkül az ember – elveszett ember. De az istenhiányt a pénz nem pótolja. Sok gazdag ember él a világon, akinek hiába van hatalmas vagyona, mégis békétlen az élete. Valami hiányzik. „Ingyen” – ez a szó ítélet a pénz szerelmeseinek. Persze nem a pénz átkozott, hanem a pénzben való bizakodás átkozott. Átkozott, mert tapasztalhatjuk is, hogy a pénzimádat kizárja a hitet, megkeményít, gőgössé teszi az embert és eltávolítja Istentől. „Ingyen”. Ez sokaknak persze nem tetszik. Ők mindent ki akarnak fizetni, ők hisznek abban, hogy a világon minden és mindenki megvehető.

Végül most is döntő a személyes kérdés: én magam szomjazom-e, és hol keresem a megelégítést? Ézsaiás könyvében így szól Isten hívó szava: „Ti szomjazók mind, jöjjetek vízért, még ha nincs is pénzetek! Jöjjetek, vegyetek és egyetek! (…) Minek adnátok pénzt azért, ami nem kenyér, keresményeteket azért, amivel nem lehet jóllakni? (…) Hallgassatok rám, és élni fogtok!” (Ézs 55,1.2.3)

Gáncs Aladár

::Nyomtatható változat::