Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

A fenti alcímmel a napokban megjelent zsebkönyv százötven bibliai gyökerű szólást, közmondást és egyéb kifejezést tár az olvasó elé. Szerkesztője dr. Tóth Károly nyugalmazott református püspök, az Ökumenikus Tanulmányi Központ elnöke. Sokan nem tudják, hogy ezek a nyelvi elemek honnan kerültek nyelvünkbe, pedig – amint az előszó megfogalmazza – megismerésüket, eredetük tudatosítását nagy szellemi-lelki gazdagodásnak kell tekinteni. Persze a Szentírás olvasását sem ez a rövid összeállítás, sem más kézikönyv vagy lexikon nem helyettesítheti. „Sőt ellenkezőleg: (…) az akar lenni, ami a jó előétel” – olvashatjuk a kiadvány célkitűzését. „Szeretné felkelteni és gerjeszteni az étvágyat a ťkeményŤ eledelnek (Zsid 5,12)”, vagyis a teljes Írásnak az olvasására és ismeretére. A kötet igazán hasznos karácsonyi ajándék is lehet.

Az összeállítás mögött valódi ökumenikus törekvés húzódik meg, hiszen a könyvet egyaránt haszonnal forgathatják a különböző felekezetek tagjai, illetve mindenki más is, aki előtt nem vagy nem teljesen világos sok kifejezés, szólás eredete. A magyarázatként szereplő bibliai idézetek az 1990-es protestáns bibliafordításból valók. Sajnos magyarul nincs még minden felekezet által elfogadott szöveg.

A gyűjtemény sorrendje nagyjából a protestáns, teljes Szentírás könyveit követi, de csak a közvetlenül bibliai eredetű kifejezéseket tartalmazza. Nem érinti tehát a vallással, egyházzal kapcsolatos számtalan közmondást, szállóigét. A benne szereplők megtalálását viszont tárgymutató segíti.

Nézzünk mindjárt néhány példát a könyv és a könyvek könyve elejéről. A tohuvabohu – a zűrzavar, kavarodás – 1Móz 1,2-ből való: „A föld még kietlen és puszta volt…” Az 1Móz 2,16–17 és 3,9 közötti szakaszból származnak a jól ismert és gyakran használt szavak: az oldalborda evett a tiltott gyümölcsből, az ember torkán megakadt egy darab, így keletkezett az ádámcsutka. Engedetlenségükön nem segített a fügefalevél, és az Úr kérdése így ment át a köztudatba: Ádám, hol vagy?

Bűnbaknak lenni kezdettől fogva hálátlan feladat: „Tegye rá Áron mindkét kezét az élő bak fejére, és vallja meg fölötte Izrael fiainak minden bűnét… Helyezze azokat a bak fejére, azután küldje el egy odarendelt emberrel a pusztába, hadd vigye magával a bak minden bűnüket egy távol eső földre” – olvashatjuk 3Móz 16,20–22-ben.

Annak idején, amikor az általános iskolában elkezdtük a közmondásokat tanulni, a pedagógusok nemigen hívhatták fel a nebulók figyelmét például az aki másnak vermet ás, maga esik bele valódi lelőhelyére (Péld 26,27), és a ki mint vet, úgy arat esetében sem Gal 5,6–7-re. Pedig ez azokra is vonatkozik, akik egy tál lencséért (1Móz 25,34) vagy júdáspénzért (Mt 26,15 stb.) mindenre hajlandók, esetleg csak langymelegek, mint a laodiceai gyülekezet (Jel 3,15–16). Az egyik oroszkönyvben szereplő aki nem dolgozik, ne is egyék című olvasmány véletlenül sem utalt 2Thessz 3,10-re. A báránybőrbe bújt farkasok (Mt 7,15) az olyan emberek, akik teljesen másnak, sokkal jobbnak akarnak látszani, mint amilyenek. A nem sokkal odébb említett aki nincs ellenünk, az velünk van a könyv szerint a mostanság legismertebb és legtöbbet idézett bibliai mondás (Mk 9,40). De akkor is igaz volt, és ma is meg kellene fogadnunk, hogy elég minden napnak a maga baja (Mt 6,34).

A szerkesztő kéri az olvasót, hogy a fontosnak tartott, de kimaradt kifejezésekre hívja fel a figyelmét. Ezért találhatók jegyzetlapok a könyv végén. A – reménység szerint nem túl távoli – jövőben készülő újabb kiadásban ezeket is figyelembe lehet majd venni. Az olvasók azonban addig is haszonnal forgathatják a könyvecskét.

Szentpétery Péter

::Nyomtatható változat::