Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Az éneklés kétszeres imádság, szokták mondani. Hogy mennyire igaz ez a mondás, azt ismét bizonyította hat, a Tolna-Baranyai Egyházmegyéből érkezett kórus, amely november 6-án Pakson gyűlt össze a helyi gyülekezet meghívására.

Az általuk képviselt sokféle stílus úgy töltötte be végül az 1. egyházmegyei kórustalálkozónak otthont adó paksi templomot, ahogy egy tarka mezei csokor illata. Hálaáldozat a jóságos Istennek.

„Jézus boldogságom!” – hangzott fel a megjelent több mint száz zeneértő ajkán a kezdő ének. Az oly gyakran elhangzó dallam és szöveg szerzőinek nehéz körülmények között is Istenre támaszkodó, hálát adni kész életét állította elénk példaként nyitóáhítatában Szabó Vilmos Béla lelkész. Az egyházmegye és a Déli Egyházkerület nevében Andorka Árpád köszöntötte az egybegyűlteket. Beszédében kiemelte a találkozás, az egymás hite és szolgálata által való épülés fontosságát, majd a házigazda kórus következett. A Simon Péter vezetésével felcsendülő énekek ismerősek, szívünkhöz közel állók voltak. Örömmel hallgattuk tiszta, érthető szövegmondásukat, és jó volt látni, milyen lelkesedéssel dicsérik együtt az Urat fiatalok, középkorúak és idősebbek egyaránt.

Másodikként a váraljai fiatalok léptek az oltár elé. Mint legifjabbak, tele voltak izgalommal, hiszen csak augusztus óta énekelnek együtt. Miután kezdeti szorongásuk feloldódott, lendületes, gitárral kísért, spirituálészerű dalaik nagy élményt nyújtottak a hallgatóknak. Kívánjuk, hogy örömzenéjük még sokáig sokakat megörvendeztessen.

A pusztahencsei Élő Víz csoport szórványsorban élő gyülekezet kórusa. Füller Mihály lelkész vezetésével keresztény könnyűzenét adtak elő. Egy maroknyi, lelkes csapat érzékeny, tartalmas szövegű dalokkal; a tagoktól – az éneklés mellett – a közösség áldásairól is hallhattunk egy bizonyságtételben.

A pécsi gyülekezet énekkara tavasszal ünnepelte megújulásának huszonötödik évfordulóját. Összeszokottan, egy szívvel és nagy átéléssel adták elő igényes, szép műsorukat Lovászné Balázs Magdolna vezetésével. A darabok között elhangzott őszinte gondolatok hálaadásra bátorították, buzdították a hallgatókat. Az a cappella és az orgonakísérettel elhangzott darabjaik egyaránt igazi harmóniaélménnyel gazdagítottak bennünket.

A tengelici Mécses csoport műsoráról nehéz objektíven írnom, hiszen én vezetem ezt a kis csapatot, és évek óta dolgozunk már együtt. Nemcsak zenei, hanem lelki értelemben is közösség vagyunk. A kórus tagjai segítőim és munkatársaim, akiknél mindig folyamatában látom a dolgokat, így nehéz kiragadnom egy pillanatot, nehéz kívülről szemlélnem magunkat. Velük énekelek, muzsikálok én is, együtt hibázunk, és együtt örülünk a sikereknek – talán nem is lehet igazán elszakadni ettől a nézőponttól. Magunkról tehát csak annyit merek írni, hogy a közönség kedves, meleg mosolyából azt olvastuk ki, hogy talán sikerült az Istent dicsérő kórushoz hozzáadni a mi kis szólamunkat is.

A barátságos környezetben közösen elköltött ebéd jó alkalmat kínált a beszélgetésekre, egymás közelebbi megismerésére, a régi kapcsolatok ápolására. Majd a helyi zeneiskola művésztanárai – Fízer János és Kasziba Vájer Andrea – által vezetett kamarazenekar adott rövid, színvonalas koncertet. A záróáhítatban Schaller Bernadett lelkésznő osztotta meg velünk gondolatait. Azokról az alkalmakról beszélt, amelyeket felhasználhatunk arra, hogy Máriaként megpihenjünk, feltöltődjünk Jézus lábainál.

A meghitt légkörű, gondosan megszervezett találkozó végén mindnyájan lelkiekben gazdagodva indultunk haza. Hiszem, hogy Isten is gyönyörködve szemlélte a felé háladallal illatozó, hétszínű virágcsokrot.

Füller Tímea

Regionális hozzárendelés: Paksi Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::