Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

„Győzött a Bayern a kupában. Kancellárjelöltként már győzött Angela Merkel is. Boldog vagyok” – nyilatkozta Volker Rühe volt német védelmi miniszter 2005. május 22-én, a Német Kereszténydemokrata Unió (CDU) és a Német Keresztényszociális Unió (CSU) közös elnökségi ülésén.

Mint ismeretes, a németországi tartományi választásokon a kormányon lévő szociáldemokrata–Zöld koalíció országszerte sorozatos vereségeket szenvedett, ezért Gerhard Schröder kancellár őszre előrehozott parlamenti választásokat helyezett kilátásba. Ez kissé váratlanul érte az ellenzéki keresztény pártokat, mert még a kormányprogramjuk sem állt teljesen készen, sőt még arról sem hoztak döntést, ki legyen majd jelöltjük a kancellári posztra.

A 2002-es németországi parlamenti választásokon a CDU–CSU szövetség országos szinten mindössze hatezer vokssal kapott kevesebbet a győztes Szociáldemokrata Pártnál (SDP). Ennek ellenére idén május 22-én Berlinben a keresztény pártok úgy döntöttek, hogy változtatnak: nem 2002-es kancellárjelöltjüket, Edmund Stoibert indítják újra. A német Deutschlandfunk rádióadó információja szerint maga Stoiber, a CSU elnöke jelentette be, hogy a szövetséges pártok jelöltje Angela Merkel lesz.

Merkel jelöltsége több szempontból is kuriózum. Elsősorban ő az első női kancellárjelölt Németországban. Másrészről pedig pártjában, a CDU-ban döntő többségben vannak a férfiak és a római katolikusok – Merkel asszony pedig protestáns, méghozzá evangélikus!

Édesapja evangélikus lelkész volt, így talán nem meglepő, hogy a fizikus végzettségű Merkel a kereszténydemokraták soraiban kezdett politizálni. Már 1990-től az újraegyesült Németország parlamenti képviselője volt a CDU színeiben. A német belpolitikában akkor vált fajsúlyos közszereplővé, amikor a konzervatív oldal korábbi vezetője, Helmut Kohl visszavonult a közélettől, a fiatalok előretörését szorgalmazva. A „Kohl leánykájaként” is emlegetett Merkel több minisztérium (köztük a környezetvédelmi és az ifjúsági tárca) vezetése után lett a CDU főtitkára, később pedig a párt elnöke.

Merkel már a 2002-es választásokon szeretett volna kancellárjelölt lenni, de akkor még kénytelen volt átengedni a helyet Stoibernek. „Gondolkodásom és tetteim középpontjában az áll, hogy olyan úton kell elindulnunk, amely révén Németország polgárai munkát találhatnak maguknak” – nyilatkozta az újdonsült kancellárjelölt.

Egy biztos: a németországi közvélemény-kutatások szerint a CDU–CSU csaknem 15 százalékkal vezet a kormányon lévő SPD előtt, és – nem kis meglepetésre – immár Angela Merkel is nagyobb népszerűséget tudhat a magáénak, mint a jelenlegi – egyébként szintén evangélikus – kancellár, Gerhard Schröder.

Chladek Tibor

::Nyomtatható változat::