A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

D. Terray László norvégiai magyar lelkészt a norvég király a közelmúltban a királyi érdemérem arany fokozatával tüntette ki. A kitüntetést a király megbízottja Rĺdéban nyújtotta át mintegy százhatvan egyháztag jelenlétében. A király egy későbbi időpontban kihallgatáson fogadja majd a kitüntetettet.

Terray László 1924-ben született Miskolcon. A soproni evangélikus teológiai kar elvégzése után Ordass Lajos püspök 1946-ban avatta lelkésszé. 1948-ban az Egyházak Világtanácsa és a Lutheránus Világszövetség ösztöndíjával Svájcban, illetve Norvégiában folytatta tanulmányait; egészségi okokból itt le is telepedett. Elvégezte a teológiai kart, és lapp nyelvből is államvizsgát tett, mivel 1953-tól a lapp misszióban vállalt szolgálatot.

1954-ben az oslói missziótudományi intézethez került a nemzetközi hírű Myklebust professzor mellé. 1956-ban norvég egyházi felkérésre – munkáját félbeszakítva – az ausztriai és jugoszláviai menekülttáborokban tartózkodó magyarok között végzett szolgálatot, majd részt vett ezerötszáz magyar menekült Norvégiába történő áttelepítésében. Öt éven át mint a Kirkens Nřrdhjelp segélyszervezet titkára működött. Ugyancsak öt évig végzett lelkészi szolgálatot a messzi északon, Smöla szigetén. Tíz évig a Norvég Evangélikus Missziói Tanács elnöke volt, négy évig a Norvég Egyházi Tanulmányi Tanácsot vezette; tagja a borgi egyházkerület presbitériumának, majd két hónapig „megbízott püspökként” az egyházkerület ügyeit is intézte. Kezdettől fogva részt vett a Külföldön Élő Magyar Evangélikus Lelkigondozók Munkaközösségének munkájában, tizenkét évig mint ügyvezető elnök, illetve éveken át mint az Útitárs és a Koinonia című folyóirat szerkesztője és kiadója.

1963-ban elindította a Trans World Radio magyar nyelvű adását, amely huszonhárom évig nyújtott támaszt a magyar protestánsoknak. 1967-től a Norvég Egyházi Misszió főtitkára. Ebben a minőségében számtalanszor járt Izraelben és Erdélyben is, ahol sok magyar gyülekezet igazi támaszra talált benne. 1992-ben a kolozsvári protestáns teológia díszdoktorává avatta. 1981-től 1991-ig – nyugdíjba vonulásáig – az Oslo közelében levő Rĺde lelkésze volt.

Tudományos munkássága széles körű. Zwingli egyházfogalmáról írt tanulmánya már norvég nyelven jelent meg – a Fritz Blanke professzornál végzett kutatások eredményeként – a Tidskrift for Teologi og Kirke című folyóiratban. Megírta Ordass hiteles életrajzát; ez a püspök halála után nem sokkal jelent meg norvégül. Magyarul Nem tehetett mást címmel látott napvilágot, majd kiadták németül, illetve angolul is. A magyar könyvcím Terrayra is illik, hiszen egész életében az evangélium igazságának tántoríthatatlan hirdetője volt. Missziói vonatkozású könyvei közül a Küldetésben, valamint az Izrael és az evangélium című érdemel figyelmet. Nyugdíjas évei alatt jelent meg a Gisle Johnsson missziói lelkészről – aki 1922-től haláláig nálunk végzett igen széleskörű szolgálatot – szóló nagyszerű munkája. Munkatársa volt több nemzetközi teológiai lexikonnak, folyóiratnak, cikkei a magyaron kívül norvég, angol, izlandi és finn nyelven is megjelentek.

Külön figyelmet érdemel az, hogy 1985-ben megszervezte a Nemzetközi Ordass Alapítványt kiváló tudósok és egyházi személyiségek részvételével. Bár az alapítvány elsősorban az Ordass-kutatásokat volt hivatva felkarolni, a magyar egyháztörténeti stúdiumok támogatása is a feladatai közé tartozott.

Terray László számos nemzetközi konferenciát szervezett. Az ő érdeme az is, hogy Vajta Vilmos könyvei az Evangélikus Hittudományi Egyetem könyvtárába kerültek; a hazaszállításukat ő szervezte meg fáradságot nem kímélve.

A Történeti Hivatalban található egy dokumentum, amely szerint „az egyházi emigráció egyik vezető alakja [Terray László – B. L.] az ellenforradalom 30. évfordulójára könyvet akart megjelentetni, melyben bizonyítani akarja, hogy dr. Káldy Zoltán jogtalanul lett a magyar evangélikus egyház püspöke”.

Terray László széles körű egyháztörténeti, egyházismereti és missziótudományi munkásságáért részesült már kitüntetésben: 2001-ben a nemzeti kulturális örökség minisztere Károli Gáspár-díjat adományozott számára. Ennek az elismerésnek ad most nyomatékot a norvég király, aki magáévá tette a Norvég Egyházi Misszió előterjesztését.

Amicus certus, in re incerta cernitur, azaz a bajban mutatkozik meg a jó barát – tartja a latin közmondás. Terray László egész életművével bizonyította, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyháznak igazi jó barátja: az elnyomatás nehéz éveiben – az evangélium igazságát hirdetve – írásaival és a rádió hullámhosszán keresztül is rendíthetetlenül mellettünk állt, és erősített bennünket.

Terray László testvérünket szeretettel köszöntjük, életére és további tevékenységére Isten áldását kérjük.

Boleratzky Lóránd

::Nyomtatható változat::