Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

A budapesti Iparművészeti Múzeum ad otthont a május végén megnyílt és július 27-ig megtekinthető XIV. népművészeti kiállításnak. A látogatók az utóbbi négy esztendő legkiválóbb népművészeti alkotásaiban gyönyörködhetnek.

Tízezer darab gyűlt össze az országból és határainkon túlról, de ezeket helyi szinten már válogatták és zsűrizték. Budapestre már csak 3000 tárgy került, amelyeket egy soktagú zsűri tovább minősített. Így a kiállított alkotások egyúttal a Gránátalma Díjat vagy az arany, ezüst, illetve bronz oklevelet is megkapták.

A kiállításon végighaladva szőtteseket, varrottasokat, bútorokat, edényeket, játékokat, ékszereket, viseleteket, egyszóval az egykori paraszti művészet minden ágát megtaláljuk. Mindez élő népművészetünk bizonyítéka, de mégsem csupán az egykori formák és minták leutánozása. Minden alkotásban ott van az alkotó egyénisége is. Van, aki teljes mértékben ragaszkodik a hagyományokhoz, van, aki tágítja a kereteket, és a hagyományos motívumokból, formákból teljesen újat hoz létre. Például a nemezre játékok alapanyagaként lelhetünk, de ott volt a töklámpás, csak gyertya helyett nemezfigura ült benne.

Mivel a Budapestre került tárgyak száma is magasabb volt, mint amennyit a kiállítási tér elbírt, a számukat tovább kellett csökkenteni, ám még mindig kétezernél több alkotásról van szó.

Ha a népművészeti alkotásokat mint a paraszti kultúra részét határozzuk meg, akkor joggal csodálkozhatunk, hogy miként kerültek úri hímzéssel ellátott oltárterítők, faragott oltár, de még egy református lelkészi palást is a kiállított tárgyak közé. Az úri hímzés, amely a reneszánsz korából maradt fenn, jórészt még ma is falusi parókiákon fedezhető fel. Elsősorban a protestáns egyházakra jellemző, és az erdélyi fejedelmek korában terjedt el. Az udvartartásokban a cselédek is megtanulták az úri hímzést, s továbbadták a paraszti közösségeknek. Bár szerényebb színvilággal – hiszen a parasztasszony nem használhatott arany- és ezüstszálat, ez csak az úriasszonyok privilégiuma volt–, de létrejött a legrangosabb, úgynevezett kazettás szerkezetű hímzőkultúra. Ez pedig Udvarhelytől Mosonmagyaróvárig mindenütt megtalálható volt.

Veres Emese-Gyöngyvér

::Nyomtatható változat::