EISZ
Evangélikus Információs Szolgálat
 
Luther Kiadó
Luther Kiadó
 
Rovatoló
Fundamentum
Élő víz
Egyházunk egy-két hete
Keresztutak
e-világ
Kultúrkörök
Keresztény szemmel
Nem mi írtuk...
A hét témája
Evangélikusok
EvÉlet - Lelki segély
A közelmúlt krónikája
Gyermekvár
Szószóró
evél&levél
Közlemények, nyilatkozatok
On-line plusz
E heti Luther-idézet
Útitárs
Presbiteri
 
Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2005 - 28 - Az Atya parancsolata: örök élet

A vasárnap igéje

SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 7. VASÁRNAP – Jn 12,44–50

Hozzászólás a cikkhez

Az Atya parancsolata: örök élet

A mai evangélium Jézus azon beszédének a részlete, amelyet Jeruzsálembe való bevonulása után mondott a húsvéti ünnepre gyülekező sokaságnak. Hallgatói többségükben vallásos zsidó emberek voltak, akik Isten parancsolatán a mózesi törvényt értették, amely a Sínai-hegynél kötött szövetség szimbóluma is volt. A szövetséghez Kánaán birtoklásának ígérete fűződött, így a hallgatóságot bizonyára meghökkentette Jézus kijelentése: „…maga az Atya parancsolta meg nekem, hogy mit mondjak, és mit beszéljek. Én pedig tudom, hogy az ő parancsolata örök élet.” Ez merőben új perspektíváját tárja fel Isten szövetségi hűségének: az Úr nemcsak az ideig való földi világban gondoskodik népe lakóhelyéről, hanem az örökkévalóságban is, ahol övéinek örök életet ad.

Isten országának eljövetelét Jézus korában minden vallásos zsidó várta. Várakozásuknak azonban nem volt része az örök élet reménysége. Olyan földi birodalmat vártak, ahol Isten népe szabadon és békességben, a többi nép tiszteletétől övezve él; ahol nem lesz többé betegség és szenvedés; ahol általános jólétben mindenki igen magas kort ér meg, és végül „az élettel betelve” távozik, mint azt a régi pátriárkákról jegyezte fel az Írás. Jézus kijelentése egyrészt porrá zúzza ezt a reménységet, másrészt ennél sokkal szélesebb távlatot nyit: eloszlatja a földi paradicsom délibábját, ugyanakkor feltárja, hogy Isten örök életet szán népének, sőt mindenkinek, aki őbenne – Isten Fiában – hisz.

Ez új szövetség, de nem a régi alternatívája, hanem kiteljesedése. Új, mert a sínai szövetség megkötésekor Isten örök életre vonatkozó szándékát még „lepel” borítja; Jézus halálában és föltámadásában azonban elvétetik ez a lepel. Nyilvánvaló lesz, hogy Isten nemcsak a halálig hű övéihez, hanem az örökkévalóságban is hűséges, amit azzal bizonyít, hogy örök életet ad. Ezért Isten nem vár tőlünk mást, csak annyit, hogy a földi életben higgyünk abban, akit ő küldött: higgyünk Jézus Krisztusban, és minden szavát úgy fogadjuk, mint Isten beszédét; úgy engedelmeskedjünk neki, mint Istennek. Akkor Jézus halála kioltja a mi halálunkat.

Jézus példája ezt mutatja meg: halál áll szemben halállal! Kétféle halál van. Az egyiket úgy is lehet nevezni, hogy bűn-halál, a másikat úgy, hogy szeretet-halál. Ádámot és „Ádám nemzetségét” a bűn vitte és viszi halálba. Ez a halál kárhozatos. Jézust viszont a bűnösök iránti szeretet vitte halálba, ezért az ő halálából örök élet fakad. De mindazokéból is, akik a benne való hitben az ő „nemzetségéhez” csatlakoznak, azaz szeretetben adják oda az életüket. Mert itt a földön a halál elkerülhetetlen. Nemcsak a bűnbe, az önzésbe lehet belehalni, hanem a szeretet önkéntes áldozatába is. Jézus halála és föltámadása azonban leleplezi a végső titkot: aki szeretetben odaadja az életét, az végül valóban megtalálja! Olyan életet talál, amelyet többé sem halál, sem semmi más nem fenyeget. Aki viszont csak a földi élettel számol, és ezért a földi paradicsom délibábját hajszolva, bűnös önzésébe hal bele, örökre elveszíti életét.

Az örök élet kérdése itt, a földi életben dől el, és ez a szó legigazibb értelmében hitkérdés! Mert a földi paradicsom délibábjának hajszolása és a szeretet önkéntes áldozata két, egymást teljességgel kizáró életvitelt jelent. A földi jólétre való önző törekvésről, a múló javak gyűjtéséről mint életcélról csak az tud lemondani, aki hisz Jézusban, és nem kételkedik igéjében, hanem úgy tartja magát hozzá, mint isteni kinyilatkoztatáshoz: tudva, hogy a szeretet áldozatában elvesztegetett életből örök élet fakad.

Örök sorsunk itt, a földön dől el: a hit döntésével itt és most kell – a sportolók kifejezésével élve – átigazolnunk „Ádám nemzetségéből” „Krisztus nemzetségébe”. Más szóval: bűn-halál helyett szeretet-halállal kell ebből az életből távoznunk, ezért idejében kell a bűn-halálhoz vezető útról a szeretet-halálhoz vezető útra (meg)térnünk. Mert ez az a szűk és keskeny ösvény, amely – Jézus ígérete szerint – az életre vezet. Kérjük Isten Lelkét, hogy azon „kevesek” között lehessünk, akik rátalálnak erre az útra.

Véghelyi Antal


::Nyomtatható változat::

E számunk tartalma
Napról napra
Új nap – új kegyelem
Liturgikus sarok
Istentisztelet és gyülekezetépítés
Élő víz
Isten tulajdonai vagyunk
Munkanélküliség
Öregen is méltósággal
Egyházunk egy-két hete
Sóvárogj a Sóvár után!
Kántorára vár a felújított orgona Kertán
Tíz felnőtt született…
Keresztutak
Lapzárta után…
Százéves az aradi vörös templom
Bajor atyafiaknál
Evangélikusok
Pizsamás interjú
„Isten építőmestere”
e-világ
Levelezőlisták a csoportmunka szolgálatában
Gyermekek, internet, egyház
Keresztény szemmel
Nyári kérdés
Elgázolómnak
A hét témája
Evangélikus múltunk – evangélikus jelenünk
„Kit hoztak?” „Keresztelt Bárányt!”
„Holtomig, holtáig…”
Jézus „…odalépett, és megérintette a koporsót” (Lk 7,14)
evél&levél

A közelmúlt krónikája
XVI. Benedek pápa magánkihallgatáson fogadta a Magyar Köztársaság elnökét
Kis állam – nagy befolyás
Oázis Piliscsabán
„Gyurátz-híradó”
Újabb drogambulancia a MÖSZ égisze alatt
E heti Luther-idézet
Luther-idézet
Kultúrkörök
Bronzba zárt imák
Határtalan ünnep
Harangtörténeti ankét
„Testvéred feleségét…”
A vasárnap igéje
Az Atya parancsolata: örök élet
Oratio oecumenica
Oratio oecumenica
Gyermekvár
Kedves Gyerekek!
 
A lapról
Impresszum
Fórum
Kapcsolatok
Evangélikus portál
Déli Egyházkerület
Északi Egyházkerület
Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
 


Evangélikus Egyház Online újságok Evangélikus Élet Archívum 2005 28 Az Atya parancsolata: örök élet

© Magyarországi Evangélikus Egyház, Internet Munkacsoport, 2003–2017
© Luther Kiadó, Evangélikus Információs Szolgálat, 2015–2017
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster