Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Az orosz kulturális évadhoz kapcsolódó kiállítás látható a budapesti Iparművészeti Múzeumban július 10-ig. Akik kíváncsiak rá, jól teszik tehát, ha igyekeznek a tárlat meglátogatását a programjukba illeszteni. A kiállított ötszáz fémikon – sárgaréz- illetve bronzöntvényből készült, gyakran színes zománcdíszítésű műtárgy – a moszkvai Rubljov Múzeumból és hazai közgyűjteményekből, illetve magángyűjtőktől származik.

Az ikon görög szó, jelentése „kép”. Az ikon a keleti kereszténység szentképe, hagyományos kegytárgya. Merev konstrukcióját látva sokan kérdezik, hogy mennyiben képvisel esztétikai értéket. Nos, az ikonok esetében szabályokhoz igazodik a szakralitás kifejezésének módja. Az ikonkészítés során fontos szempont, hogy a szabályrendszert be kell tartani, és őrizni kell a kialakult pravoszláv hagyományokat. Ezeken belül azonban szabadon alkothat az ikon készítője. Az alkotó elgondolkodik a szentről, megismeri hagiográfiáját; alkotás közben imádkoznia kell.

Fából és fémből egyaránt készültek ikonok. Az öntvény jobban őrzi a hagyományt, mint a festés. Az ikon kötelező eleme a felirat. E műveket házi oltárként is tisztelték, a réztárgyak előtt imádkoztak a hívők. Némelyik darab hiányos: ha az apa vagy a fiú harcba indult, vagy bevonult katonának – ez a 19. században sokszor tizenkét évet is jelenthetett –, akkor az ikon egy darabját magával vitte.

A kiállításon látható ikonok Dél-Oroszországtól Vlagyivosztokig különböző területekről származnak. A pontos helyet nagyon nehéz megállapítani, mert egy részüket elkészültük után a zarándokok magukkal vitték.

Hazánkba már a tatárjárás idején, sőt korábban is érkeztek ikonok: I. András király felesége Anasztázia orosz hercegnő volt, akinek révén szintén kerültek az országba egyes darabok. 1849-ben a szabadságharc leverésére érkező orosz katonák is hoztak ilyeneket a nyakukban hordva – amulettként –; erről az elesett katonák sírjaiban talált fémikonok tanúskodnak.

Az Iparművészeti Múzeumban látható kiállítás két teremben tárja a látogatók elé a műveket. A díszteremben a Magyarországról származó száz műtárgy téma szerinti csoportosításban látható, a mellette lévő teremben pedig időrendben, a nagy központok köré csoportosítva van kiállítva a Rubljov Múzeum anyaga. Megcsodálhatók például a Kijevi Ruszban (11–13. század), Novgorodban (14–16. század), az Északi-tenger mellékén vagy a 19. század Moszkvájában készült műtárgyak.

A kiállított darabok között vannak úti ikonok is, de a gyűjtemény nagy részét a nyakba akasztható keresztek teszik ki. A legkorábbi, a 12. századból származó darabok domborműve már alig kivehető, hiszen ezeket állandóan hordták, használták. Az ikonok korát egyébként nehéz megállapítani, hiszen a művek témája hasonló, legfeljebb a kidolgozásból és az ikon állapotából következtethetünk rá. Láthatók görög – egyenlő szárú – keresztek is, speciálisan lekerekített végükön szentek képeivel. Sok ilyen kereszt mindkét oldala épségben maradt, a hátlapjukon általában Mária szerepel.

A Magyarországról származó művek között számos Szent Miklós-ikon található. Miklós népszerű szent a pravoszlávok körében; segítő szerepet tulajdonítanak neki. Arcmását sok esetben beépítették a házak alapzatába. Gyakori téma Szűz Mária alakja is; az istenszülő a kis Jézussal és Keresztelő Jánossal látható, illetve Mária mellett azok szerepelnek, akiken segített: betegek és szegények.

Emlékezetes, egyedi, jól megszervezett és szépen kiállított tárlatot láthatnak azok, akik – legkésőbb a mai nap folyamán – iparkodnak felkeresni az Iparművészeti Múzeumot.

Thoma Huszár Ágnes

::Nyomtatható változat::