Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2005
- 28
- Evangélikus múltunk – evangélikus jelenünk
A hét témája
Hozzászólás a cikkhez
Evangélikus múltunk – evangélikus jelenünk
Megjelent a Vallási Néprajz 12. kötete
Hihetetlen, mégis igaz, hogy a legelsõ olyan magyar néprajzi kiadvány látott napvilágot, amely a magyarországi evangélikusokkal foglalkozik. Ha mindezt összevetjük a magyar katolikus, református, sõt akár a zsidó etnográfiai és folklorisztikai kiadványok hosszú sorával – szégyenkezhetünk. Ugyanis nem a kutatásra érdemes adatok hiányoznak, hanem „csak” a kutatások! Hiszen majd fél évezredes evangélikusságunk néphagyományai gazdagok, a magyar mûvelõdéstörténet elidegeníthetetlen részei. Néprajzkutatóink (köztük nem csak az evangélikusok) többször meg is említették mindezt, ám hiába.
Nem pótolja a kutatásokat az sem, hogy nagy evangélikus gyülekezettel rendelkezõ városaink és falvaink (például Sopron, Orosháza, Tótkomlós stb.) néprajzi leírásaiban vagy a magyarországi protestáns egyháztörténet kiadványaiban olvashatunk ilyen adatokat. Még azt is tudjuk, hogy lelkészeink – vagy más, egyházunkat jól ismerõ személyek – írtak kéziratos áttekintéseket a gyülekezetek népéletérõl, egyes intézmények történetérõl. Nem is egy önkéntes néprajzi gyûjtõpályázaton kiváló minõsítést, elismerést kaptak ezek a munkák. Nem is egy lelkészünk önszorgalomból egy-egy kis néprajzi vagy gyülekezettörténeti gyûjteményt hozott létre. Ezek egy része megmaradt, és – noha nem könnyen – olykor még látogatható is. Templomaink építészet- és mûvészettörténeti bemutatása is régóta zajlik. Országos evangélikus gyûjteményeink az utóbbi évtizedben több olyan értekezletet is tartottak, amelyeken végre az evangélikus néprajzi kutatások fejlesztése, koordinálása került szóba.
Több hasonló kezdeményezés után úgy látszik, hogy a 2002. december 12-én megalakított evangélikus néprajzi munkacsoportnak a létrejötte a holtponton való átlendülést jelentette. Szóba került, hogy jelentessünk meg egy bemutató-bemutatkozó tanulmánykötetet a hazai evangélikus néprajz tárgyából. Természetes volt, hogy ezt az Eötvös Loránd Tudományegyetem Folklore Tanszéke által kezdeményezett Vallási Néprajz címû kiadványsorozatba illesszük be. Két évtizeddel ezelõtt indítottuk el e kiadványsorozatot; egy-egy kötet – lehetõség szerint – tematikusan összetartozó dolgozatokat tartalmaz. Már eddig is több „protestáns” kötetet jelentettünk meg, sõt evangélikus témájú cikkeket is közöltünk, ám mégiscsak a mostani kiadvány jelenti a hazai evangélikus néprajzi kutatás elsõ önálló jelentkezését.
Kiadványunk úttörõ jellegébõl következik, hogy nem törekedtünk a teljességre. Nem nyújtunk tüzetes tudománytörténetet. Nem hozunk teljes szakbibliográfiát. (Mindkettõre gondoltunk, szükség is volna rájuk, ám most nem volt idõnk e munkaigényes összegzéseket elvégezni.)
Köztudott, hogy a mindenkori magyarországi evangélikusság nem egyetlen etnikumot, nem egyetlen nyelvet képviselt. Egészen az elsõ világháború végéig mind a hazai szlovák, mind a hazai német evangélikusok történeti néprajza a magyar vallási néprajz érdeklõdési körébe tartozik. Sõt, noha igen megfogyatkozott számmal, ma is vannak német és – szerencsére sokkal többen – szlovák evangélikusaink. Õket a magyarországi nemzetiségi néprajz is eredményesen kutatja. Ám most e néphagyományokat nem tudtuk fontosságuknak megfelelõ módon bemutatni.
Noha a magyar néprajztudomány mindig is erõteljesen történeti és mûvelõdéstörténeti irányultságú volt, az utóbbi évtizedekben csak tovább nõtt az ilyen módszerû kutatások száma – most már a mentalitástörténet, kegyességtörténet pontosabban figyelembe vett módszereinek a felhasználásával is. Ilyen jellegû dolgozatokból is szívesen közöltünk volna többet. Mindezeket a hiányosságokat mi is érezzük, és reméljük, hogy lesz még módunk õket legalább részben pótolni. Múltunk nagyjai közül elsõsorban néhány hagyományápoló lelkészt kívántunk bemutatni. A sor itt sem teljes, ám arcképcsarnokunk már a kötet megjelenése óta is gyarapodott.
Egyelõre e néhány tanulmánnyal szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy milyen volt a múltunk, és milyen lett a jelenünk. E kötet kutatómunkánk alapköve, amelyre most már bizton építhetünk.
Veres Emese-Gyöngyvér – Voigt Vilmos
::Nyomtatható változat::
|