Liturgikus sarok

Istentisztelet és … 9.

Hozzászólás a cikkhez

Ha majd visszatérünk az egyetemes liturgikus hagyományhoz, az egyház ősi, szent kincséhez. Ha csak a tiszta, máshol nem hallható isteni üzenetet hirdetjük. Ha művészi alkotás lesz a prédikáció. Ha lerázunk magunkról mindent, ami hétköznapi, és még inkább ünneppé tesszük az ünnepet…

Ha majd teljesen elhagyjuk az életidegen liturgikus formulákat. Ha kilépünk a feszengést keltő templomterekből, ahol annyi tiltás fogadja a betérőket és a betévedteket. Ha lemondunk a hamis biztonságot nyújtó, érthetetlen kánaáni nyelvezetről. Ha legalább a töredékét elsajátítjuk a hivatásos színészek arcjátékának és mozgásának…

A két csokorba összegyűjtött vélemények némelyike az elmúlt évek istentiszteleti rendekkel kapcsolatos polémiáinak köszönhetően ismerősen csenghet a fülünkben. Az első csokor kulcsszavai az igényteremtés és az ősi kincsek ismételt felfedezése, az utóbbié pedig az alkalmazkodás – a kor igényeihez és kihívásaihoz. Annak ellenére, hogy az egyes vélemények egészen drasztikusan eltérnek egymástól, vagy egymáshoz képest ellentétes utat jelölnek ki a liturgikus vizsgálódás területén, valami mégis összeköti őket. Ez pedig nem más, mint az az igény és cél, hogy az istentisztelet maradjon meg, illetve váljon minél inkább olyan eseménnyé, amely a gyülekezetek épülését szolgálja.

Mielőtt rátérnénk az istentisztelet és a gyülekezetépítés kapcsolatára, érdemes röviden tisztázni, hogy az alábbiakban hogyan értelmezzük a címben megadott fogalmakat. A (liturgikus) istentisztelet – ahogyan a sorozat első részében Percze Sándor meghatározta – az egész gyülekezet liturgikus cselekménye, ünnepe, amelyben a közös éneklés, az imádság, az igehallgatás és az úrvacsorai közösség által kifejezésre jut az adott felekezet hite. E meghatározást folytatva talán érdemes azt is megemlítenünk, hogy az istentiszteleten nemcsak az adott közösség hite jut kifejezésre, hanem a szabadító Úr bizalma és emberszeretete is, amikor felhangzik az evangélium vigasztaló és reményt adó üzenete, és amikor a kenyér megtörésében a Feltámadott titokzatos módon újra közösséget vállal övéivel. Ugyanakkor az istentisztelet – egy egészen más megközelítésből – számos gyülekezet számára az egyetlen olyan közös alkalom, amely lehetőséget ad a gyülekezetépítésre.

Mielőtt meghatározzuk a gyülekezetépítés fogalmát, három kikerülhetetlen tényezőt kell figyelembe vennünk. 1. Az egyház a gyülekezeteiben él. Az egyházon belül végbemenő minden esemény a gyülekezetért van. 2. A gyülekezetet folyamatosan építeni kell, mert a gyülekezet nem statikus szervezet, hanem élő, állandó mozgásban lévő organizmus. Nem lehet kész gyülekezetről beszélni. A gyülekezet vagy épül, vagy sorvad. 3. A változó idők és az egymástól egészen eltérő gyülekezeti típusok miatt nincsenek örök érvényű és minden közösségi forma számára megoldást kínáló „praktikák”.

Szabó Lajos az Alapozó ismeretek a gyakorlati teológiában című összefoglaló munkájában külön hangsúlyozza, hogy a gyülekezetépítés emberi cselekvés, benne mégis az a döntő, hogy Isten cselekszik.

Bár a kettő együtt is megvalósulhat, mégis külön kell választani a gyülekezetépítésen belül a látható és a láthatatlan elemet. A látható elem az, amikor a gyülekezet létszámában – vagy éppen anyagi javakban – növekszik, a láthatatlan elem pedig maga a lelki épülés, egyéni és közösségi szinten egyaránt. Ez utóbbi mérése nyilvánvalóan nem emberi feladat. A gyülekezetépítés látható elemének térnyerése nem szoríthatja háttérbe a lelki épülés szükségességét. Ez különösen azoknak a gyülekezeteknek az esetében jelent kísértést, amelyek az elmúlt években a kárpótlás eredményeként korábban elvett javakat kaptak vissza. Ugyanakkor bátran beszélhetünk gyülekezetépítésről akkor is, ha az adott közösségnek – külső okok miatt – már nincsen módja létszámában és anyagiakban növekedni. Számos fogyó, szórványhelyzetben élő gyülekezetünk válláról vehetjük le a gyülekezetépítés nyomasztó terhét, ha a látható elem mellett ugyanolyan hangsúlyt helyezünk a láthatatlan elemre, azaz a lelki növekedésre. Ketten-hárman is gyülekezetté épülhetnek az igében és a szentségekben jelen lévő Feltámadott által. (Folytatjuk…)

Joób Máté

::Nyomtatható változat::