Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Nem tudom, hogy a filmművészetben létezik-e „nemzeti sajátosság”, de az nyilvánvaló, hogy a kortárs dán filmek nálunk bemutatott darabjainak van valami egyedi, sajátos varázsa.

Susanne Bier rendezőnő legújabb – második – alkotása általános emberi (társadalmi) problémát boncolgat, ám ezt jellegzetes „dán technikával” teszi. Egyrészt sötét képtónusok közvetítik szokatlanul egyenletes ritmusban a súlyos tartalmat, másrészt e tartalmat nem elviccelő, inkább „megtámasztó” humor mélyíti.

A filmben egy testvérpárt ismerhetünk meg. Ha kissé sántít is a párhuzam, lehetnek ők Káin és Ábel, avagy hétköznapi emberek is, hisz kicsit mindannyiunkról vannak mintázva. Michael az idősebb testvér, akinek az életében mindig minden tökéletesen alakul: élsportoló, éltanuló, később pedig „élfelnőtt” válik belőle. Öccse, Janik lázadó, rakoncátlan fajta, neki semmi sem sikerül: nem tud felnőtté válni, nincs családja… Szerepcseréjük nem a bibliai történet analógiájára, hanem látszólag teljesen váratlanul és értelmetlenül következik be. Michaelt katonaként olyan megrázkódtatás éri, amelyet nem képes feldolgozni… Az alkotás végső soron a háborúnak, továbbá a görcsös, magába zárkózó hallgatásnak, illetőleg a hazugságnak a kritikája.

Feltűnő és lényeges a film időkezelése. A cselekmény során csak közvetett jelzések utalnak a filmbeli idő változására; a múlt és a jelen beazonosítható snittjeitől eltekintve a legtöbb esemény „időtlenül” kapcsolódik egymáshoz. Nem tudjuk biztosan, hogy hány nap, hónap, esetleg év telik el a cselekménymodulok között. A rendező hasonló nagyvonalúsággal bánik a térszerkezettel – többnyire a helyszínekről sem kapunk biztos információkat. Tér- és időnélküliségben szövődik a történet, amelyben nem lényeges, hogy hol, mikor játszódik, és hogy meddig tart (tarthat), hiszen a szerelem és a gyűlölet, a háború és a béke, az őrület és az idill egymásnak feszülése bárhol, bármikor megtörténhet.

Mégis rendkívül árnyalt képet kapunk az élet megdöbbentően sérülékeny határmezsgyéiről. Az illanó boldogságról és arról, hogy mennyire múlik rajtunk a sorsunk, és mennyire nem…

Kapi Dániel

::Nyomtatható változat::