EISZ
Evangélikus Információs Szolgálat
 
Luther Kiadó
Luther Kiadó
 
Rovatoló
Fundamentum
Élõ víz
Egyházunk egy-két hete
Keresztutak
e-világ
Kultúrkörök
Keresztény szemmel
Nem mi írtuk...
A hét témája
Evangélikusok
EvÉlet - Lelki segély
A közelmúlt krónikája
Gyermekvár
Szószóró
evél&levél
Közlemények, nyilatkozatok
On-line plusz
E heti Luther-idézet
Útitárs
Presbiteri
 
Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2005 - 28 - Jézus „…odalépett, és megérintette a koporsót” (Lk 7,14)

A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Jézus „…odalépett, és megérintette a koporsót” (Lk 7,14)

Temetési népszokások a nyugat-dunántúli evangélikusoknál

A legtöbb babonás hiedelem a halál titokzatos hatalmát veszi körül. A pogány babonák és hiedelmek alapja a félelem. Valóban nagy ajándék a feltámadás és az örök élet evangéliumi hite; adjunk hálát szívbõl a feltámadott Jézusnak!

Úgy tartja az õsi hagyomány, hogy ha a gyermek megfogja, vagy akár csak megérinti a halott kezét, lábát, lábbelijét, többé nem fél már a haláltól. Utólag, évtizedek elmúltával értettem meg én is, hogy miért vezetett be édesanyám ostffyasszonyfai nagyapám ravatalához a ház elsõ szobájába. Bátorságot adó szeretettel megmutatta a kedves nagypapát, és megfogatta velem nagypapa csizmája orrát. – Régi szokás volt az is, hogy ha valaki meghalt a családban, megállították az órát, és csak akkor indították el, amikor már megtörtént a temetés. A tükröt is letakarták fehér, hímzett terítõvel. (Kit vagy mit mutatna ilyenkor az a tükör?)

Ha halott van a háznál, szárnyas állatot kell vágni, hogy ne vigye el a szerencsét a háztól – tartották. Nem találtam viszont értelmét annak a furcsa szokásnak, hogy a halott szemfödele sarkából ollóval le kell vágni egy kis darabot, és a padláson a szomogy – vagyis az ereszalja, a padlás szöglete – alá kell tenni. Talán azért, hogy a halott szelleme a ház fedele alatt maradjon? Õsi pogány hiedelmek kapcsolódnak mai félelmekkel. Meg kell tartani a halottnak még életében adott ígéretet is – például hogy az illetõ részt vesz majd a temetésén –, nehogy a megholt hazajáró lelke kopogtasson a nem teljesített ígéret miatt. (A lelkiismeret szava!)

A halottas háznál gondosan vigyáztak arra is, hogy a halott szeme teljesen lecsukódjék, ezért a szemhéjakra pénzdarabot helyeztek. Úgy vélték: ha a halott szeme akárcsak egy kicsit is nyitva marad, az azt jelenti, hogy a családból valakit maga után hív. A hamarosan bekövetkezõ újabb halálesetre utal az a babona is, hogy ha a temetési menettel valamiféle jármû jön szembe (régebben ugyanis a lakóháztól történt a temetés), rövidesen ismét temetés lesz. Ugyancsak effélét jelent, ha a halott kiharangozása alkalmával „visszakondul” a harang. Természetesen a kiharangozás száma tudatta azt is, hogy öreg vagy fiatal, férfi vagy nõ a halott. Azt az õsi babonát pedig még ma is lehet hallani, hogy: „Nyitott sírba esik az esõ, nemsokára újabb halott lesz!” (Miféle tapasztalat szülhette ezt a sötét, baljós értelmetlenséget?) Ellenben elgondolkodtató az a régi hagyomány, hogy amikor halott van a háznál, illetve amikor kiviszik a házból a koporsót, valaki felkelti az istállóban az állatokat, s a baromfiak közé seprût dob, hogy le ne bénuljanak, ne érje az állatokat veszedelem. Nem lehet ez valamiféle õsi tiszteletadás az állatok részérõl a ház halottja iránt? Valami õshazai emlék talán?

Külön lehetne szólni a búcsúztatásról. Igényelték, hogy a lelkész búcsúztasson el a családtagoktól, sõt még az állatoktól is. A lelkész vagy a tanítómester szedte össze ezeket a hatásos és dagályos kínrímeket. Hála Istennek, ez a szokás is „kiment már a divatból”… Annál inkább szükséges a feltámadott Jézust hirdetni vigasztalásul.

A temetõi ravatalozók építésével megszûnt egy régi, a halottas házaknál meglévõ szokás: a halottsiratás és a halottvirrasztás. Rokonok, ismerõsök, szomszédok mentek virrasztóba, bizonyára vigasztalás céljából is… A halottat rendszerint – ha erre lehetõség volt – a ház elsõ szobájában ravatalozták föl; a virrasztók a hátsó szobában voltak. Beszélgettek, megemlékeztek a halottról, sorsáról, és legalább éjfélig énekeltek is. Egyházunknak a Dunántúlon erre a célra külön énekeskönyve volt (Halotti énekek). A virrasztás elsõsorban a gyász fájdalmában való részvételt, az együtt érzõ szeretet kifejezését és az eltávozott hiányának pillanatnyi pótlását szolgálta. A temetés után tartották a halotti tort. A gyászoló családnál összegyûlt a rokonság és a halottvivõk, és a vacsora mellett elbeszélgettek a halottról, rá emlékeztek. Ilyenkor nem énekeltek.

Ilyen formában a halotti torok is megszûntek már; temetési kultúránk is ridegebb, érzelemszegényebb lett. Pótolja Jézus feltámadásának és az örök élet bizonyosságának jó híre?


::Nyomtatható változat::

E számunk tartalma
Napról napra
Új nap – új kegyelem
Liturgikus sarok
Istentisztelet és gyülekezetépítés
Élõ víz
Isten tulajdonai vagyunk
Munkanélküliség
Öregen is méltósággal
Egyházunk egy-két hete
Sóvárogj a Sóvár után!
Kántorára vár a felújított orgona Kertán
Tíz felnõtt született…
Keresztutak
Lapzárta után…
Százéves az aradi vörös templom
Bajor atyafiaknál
Evangélikusok
Pizsamás interjú
„Isten építõmestere”
e-világ
Levelezõlisták a csoportmunka szolgálatában
Gyermekek, internet, egyház
Keresztény szemmel
Nyári kérdés
Elgázolómnak
A hét témája
Evangélikus múltunk – evangélikus jelenünk
„Kit hoztak?” „Keresztelt Bárányt!”
„Holtomig, holtáig…”
Jézus „…odalépett, és megérintette a koporsót” (Lk 7,14)
evél&levél

A közelmúlt krónikája
XVI. Benedek pápa magánkihallgatáson fogadta a Magyar Köztársaság elnökét
Kis állam – nagy befolyás
Oázis Piliscsabán
„Gyurátz-híradó”
Újabb drogambulancia a MÖSZ égisze alatt
E heti Luther-idézet
Luther-idézet
Kultúrkörök
Bronzba zárt imák
Határtalan ünnep
Harangtörténeti ankét
„Testvéred feleségét…”
A vasárnap igéje
Az Atya parancsolata: örök élet
Oratio oecumenica
Oratio oecumenica
Gyermekvár
Kedves Gyerekek!
 
A lapról
Impresszum
Fórum
Kapcsolatok
Evangélikus portál
Déli Egyházkerület
Északi Egyházkerület
Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
 


Evangélikus Egyház Online újságok Evangélikus Élet Archívum 2005 28 Jézus „…odalépett, és megérintette a koporsót” (Lk 7,14)

© Magyarországi Evangélikus Egyház, Internet Munkacsoport, 2003–2017
© Luther Kiadó, Evangélikus Információs Szolgálat, 2015–2017
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster