Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

A házasságkötés egy-egy ember életének meghatározó eseményei közé tartozik, és az utókor az életút befejezését – mikéntjét és időpontját – is számon szokta tartani. Justus Jonas úgy szerepel az egyháztörténetben, mint – Johannes Bugenhagen mellett – Luther legjobb barátja és munkatársa. Ezt mi sem igazolja jobban, mint hogy a reformátor házasságkötésekor, 1525. június 13-án Wittenbergben ő volt a tanúja, és hogy ugyancsak ott találjuk őt Luther halálos ágya mellett 1546. február 18-án Eislebenben.

Justus Jonas (Jadocus Koch) tíz évvel fiatalabb volt Luthernél, 1493. június 5-én született Nordhausenben. Miként Luther, először ő is jogot tanult Erfurtban, s a türingiai humanista kör tagjaként igen nagyra becsülte Rotterdami Erasmust, akit személyesen is felkeresett Bázelben. 1518-ban az egyházjog professzora lett Erfurtban, majd egy évvel később, huszonhat (!) évesen már az egyetem rektora.

Luther hatására pályát változtatott, az egyházjog művelését félbehagyva teológiával kezdett el foglalkozni. Wittenbergbe való meghívását követően (1521) Luther szoros munkatársi köréhez tartozott. A wittenbergi vártemplom prépostja lett, e mellett pedig Lutherrel karöltve a teológia professzoraként is működött az egyetemen. Aktívan bekapcsolódott a szászországi canonica visitatiókba – egyházlátogatásokba –, amelyek során sok helyütt sikerült teret hódítani a reformáció tanainak. Elkísérte Luthert Wormsba (1521), Marburgba (1529), Schmalkaldenbe (1537), és részt vett az augsburgi birodalmi gyűlésen is (1530). Közreműködött a Biblia német nyelvre való fordításában. Idővel igazi barátság szövődött közte és a reformátor között, egyházjogi kérdésekben ő volt Luther tanácsadója.

1541-ben meghívást kapott Halléba, ahol a város reformátora lett. 1544-ben szuperintendenssé választották, a kitört schmalkaldeni háború miatt azonban 1546-ban távoznia kellett. Mozgalmas évek következtek: Hildesheim, Jena, majd 1551-ben udvari papként Coburg várában találjuk. 1552-ben Regensburgba került, ahol részt vett a protestáns egyház megszervezésében. Élete utolsó három évét – újra szuperintendensként – Eisfeldben töltötte, itt is hunyt el 1555. október 9-én.

Justus Jonast méltán említik a reformáció nagyjai között. Számos vitairat szerzője, emellett fáradhatatlanul fordította németre Luther és Melanchthon latin nyelvű műveit, és kommentárt írt az Apostolok cselekedeteihez és az Ágostai hitvalláshoz.

Befejezésül álljon itt egy bibliai idézet, amelyről Luther halálakor prédikált az eislebeni Szent András-templomban: „Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt.” (1Thessz 4,13–14)

Blázy Árpád

::Nyomtatható változat::