evél&levél

Hozzászólás a cikkhez

Szokatlanul sokan gyűltek össze szeptember 16-án délelőtt az alberti szeretetotthon aulájában. Ünnep volt ez a nap, hiszen az otthon hatvanhárom éves fennállása óta Béres Károlyné Majdányi Erzsébet az első, aki a lakók közül megérte a 100. születésnapját.

Úgy érezzük, hogy Erzsi nénit a jó Isten a tenyerén hordta. A háborúkkal, forradalmakkal és sok-sok nyomorúsággal megrakott 20. századból Erzsi néni tiszta tudattal, pontosan működő memóriával és egyenes derékkal került ki. Pedig a sors nem kényeztette el őt. Férjével közösen megművelt kertjük és földjük terményeit és a tejjel teli, ötvenliteres kannákat a hátán cipelve, a hajnali vonattal szállította Budapestre, a Lehel téri piacra. Hosszú évekig tartott ez a megerőltető munka, mígnem minden földjük bekerült a termelőszövetkezetbe. A nehéz fizikai munka, a férje és két nagy fia elvesztése miatt érzett fájdalom, valamint a sok megpróbáltatás nem roppantotta össze őt, inkább megacélozta a lelkét. Mint mondta: fiatal korában sohasem érzett fáradtságot. De még ma is segítség nélkül, csupán botjával közlekedik az otthon folyosóin. Sima, ránctalan, rózsaszínű arccal, vidám tekintettel néz ránk, amikor beszélgetünk.

Az otthon lakói félkörben ülve egy-egy alkalomhoz illő verssel vagy versszakkal köszöntötték. Zentai Károly lakótársunk megható szavakkal, mindnyájunk nevében adta át a csodaszép virágcsokrot. Szép ünnepi beszédet mondott Szmolár Attila, az otthon igazgató lelkésze. Az ünnepséget a város polgármesterének kedves, közvetlen szavai zárták.

Mindnyájunk kívánságaként kérjük a jó Istent, hogy Erzsi néni jó egészségben még sokáig köztünk maradhasson!

Barth Györgyné (Alberti)

::Nyomtatható változat::