A közelmúlt krónikája

Hozzászólás a cikkhez

Paks mellett van egy kis település, Cseresznyés. Ide indultak el egy októberi szombat reggelen családos napra a paksi evangélikusok. „Vajon hányan leszünk?” – tettem fel a kérdést. „Azt nem lehet tudni, de az biztos, hogy ha kevesen, akkor pörkölt lesz az ebéd, ha sokan, akkor bográcsgulyás” – hangzott a humoros válasz. Hát már most elárulom: bográcsgulyást ettünk!

A lelkész házaspár és sok-sok agilisnak mondható gyülekezeti tag lelkesedése meghozta a gyümölcsét, a fölmálházott személyautók meg a temérdek finomságot, péksüteményt, gyümölcsöt, a kiváló borokat. Szóval mindent, mi szem-szájnak ingere és egy családi nap kelléke.

Az udvar pezsgett a játéktól. Került elő labda, pingpongasztal, kötél a kötélhúzáshoz. A sarokban fölállított katlan mellett Kiss Miklós presbiter szorgoskodott, míg az asztalnál vidám asszonyok hámozták a krumplit, pucolták a répát. Egyszóval elindult, készült, zajlott a családi nap. Érdeklődésemre Lilla, Szabó Vilmos lelkész felesége elmondta, hogy már hagyománnyá vált ez az őszi összejövetel itt a régi tanyasi iskola területén. A nagy szabad terület, a félig erdős, félig rétszerű környezet kiválóan alkalmas a többgyermekes családok számára is a kikapcsolódásra. A program is laza. Csupán áhítat és egy rövid előadás, amelyre behívják az érdeklődőket, egyébként a fő cél, hogy játsszanak, beszélgessenek. De nehogy kihagyjam: azért van egy nagyon szigorúan betartatott programpont, amelyre nem a lelkész hívja az önfeledten szórakozó családokat, hanem maga a bográcsból felszálló illat.

A kezdőáhítatban Győri János Sámuelné 1Kor 12 alapján beszélt a családok, az egymás mellett élő nemzedékek, a gyülekezet egységéről. A délelőtti előadást e sorok írója tartotta az ismert latin szólás, a „Carpe diem!” („Ragadd meg a napot!”) megváltoztatásával: „Carpe Deum!” Ragadd meg Istent! Ragadd meg az alkalmat!

A gyerekek Katz Ferencné pedagógus vezetésével egy jézusi példázatot dramatizáltak és adtak elő mindnyájunk örömére. A paksi gyülekezet lelkésze, Szabó Vilmos igemagyarázatában Lk 22 alapján szólt a Gecsemáné-kertben tusakodó Jézus Krisztus körül szolgáló angyalokról, valamint azokról a küldöttekről, akik gyermekeink, családjaink fölött őrködnek. Vigyáznunk kell, mert a bánat, a keserűség nemcsak az akkori tanítványokra, de a ma gyülekezetére is álmot boríthat.

A derű, a vidámság szőtte át ezt a háromgenerációs családi napot, mely ébren lévő közösségről tanúskodott.

Győri János Sámuel

Regionális hozzárendelés: Paksi Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::