Napról napra

Hozzászólás a cikkhez

Mivel meglágyult a szíved, és megaláztad magad előttem, azért én is meghallgatlak! – így szól az Úr. 2Krón 34,27 (Lk 7,9–10; Mt 5,38–48; Ef 6,10–17; Zsolt 21) Nem könnyű egy-egy olyan igét, igehirdetést vagy akár véleményt végighallgatni, amely személyesen nekünk szól, és ráadásul igaz. Kemény szívvel, öntudattal, önérzetesen minden szó lepattan rólunk. Ezzel a magatartással azonban nehezen tudunk megnyílni mások előtt. Ennek eredménye a hosszú hallgatás ember és ember, Isten és ember között. Amint meglágyul a szívünk, amint megalázzuk magunkat, és vissza tudunk lépni egyet, szavaink meghallgatásra lelnek, s ami még ennél is nagyobb csoda: megszólal az Úr.

Uram, kegyelmes tetteidről éneklek örökké, nemzedékről nemzedékre hirdetem hűségedet. Zsolt 89,2 (2Kor 1,20; Róm 12,17–21; Lk 16,1–9) Egy esti családi áhítat képe van előttem. Szülők és gyermekeik együtt énekelnek, olvassák a Bibliát, és imádkoznak. Nemzedékről nemzedékre. Ennek az együttlétnek nem önmagában van az ereje, hanem abban, hogy az imádságtól csendes és az énekléstől hangos szobában ott van Jézus. A család hűségére válaszol. A kegyelmes tettekről szóló percek elkísérnek bennünket, s akkor bukkannak fel, amikor nem is várnánk. Ez is kegyelem.

Jézus Krisztus mondja: „Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is vezetnem kell, és hallgatni is fognak a hangomra: és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor. Jn 10,16 (Ez 34,23; 1Sám 26,5–9.12–14.17–24; Lk 16,10–15) Aki Jézust a személyes megváltójának vallja, és hisz benne, az őhozzá tartozik. Őrá mondja Jézus: gyermekem vagy, szeretlek téged. Nem így kellene nekünk is más felekezetű testvéreink felé fordulnunk? Ha Jézus ezt nagyvonalúan megteszi, mi miért akadályozzuk saját magunkat és egymást abban, hogy közöttünk is ez legyen a rend? Ha a pásztor egy, akkor miért van több nyáj? Bárcsak egy felekezet lenne, amelyhez egyszerűen a keresztények tartoznának!

A Bárány, aki középen a trónusnál van, legelteti őket, elvezeti őket az élet vizének forrásaihoz, és az Isten letöröl szemükről minden könnyet. Jel 7,17 (Mik 7,14; Péld 29,18–25; Lk 16,16–18) Ez az ige már a mennyek országát idézi. Itt, a földön csak a vágy fogalmazódhat meg bennünk az iránt, hogy polgárjogot nyerjünk ebben a tökéletes és bűnt nem ismerő országban. És addig? Mit tegyünk? Az élet forrásának vize Istentől való, aki letöröl minden könnyet. Törekedjünk hát arra, hogy meglássuk a trónon ülő Bárányt. E törekvés nem másban, mint a keresztény életben nyilvánul meg.

Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. Fil 4,7 (Ézs 2,4; Ézs 32,1–8; Lk 16,19–31) Az igehirdetés után elhangzott ige ismerős érzéseket hív elő bennünk, hiszen minden vasárnap ezt halljuk templomainkban. De vajon elgondolkoztunk-e azon, miről is szól az ígéret? A Jézus Krisztusban kapott gondolatok és érzések megmaradásának záloga az Istentől kapott békesség. Ha nincs Istentől békességem, nem tudja megőrizni gondolataimat. Így a háborgó, nyugtalan, békétlen ember gondolatainak ura valaki más. Isten békessége azonban garancia.

Nevedhez méltóan dicsérnek a föld kerekségén, Istenünk. Zsolt 48,11 (Zsid 13,8; Lk 22,49–53; Lk 17,1–10) Vajon bennem is úgy él Isten, hogy nevéhez méltó módon dicsérem? Szoktam-e egyáltalán dicsérni őt? Áldás olyan közösségbe járni, illetve áldás lehet olyan közösséget alapítani, ahol Isten dicsérése áll a középpontban. Éneklő egyház vagyunk – szoktuk mondani. Éljünk ennek megfelelően, ne pedig rácáfoljunk! Nem a hagyomány megőrzése, hanem a szívből jövő öröm megélése miatt.

Az Úr parancsa szerint maradtak a táborban, és az Úr parancsa szerint indultak el. 4Móz 9,23a (Lk 5,9–11; 2Tim 2,1–5/6/; Lk 17,11–19) Mennyire figyelhetett Isten népe az Urára! Mi pedig hányszor indulunk el az Úr parancsa ellenére, és hányszor maradunk a helyünkön, ahelyett hogy helyet változtatnánk. Az imádságos életben meghozott döntések a legjobbak. De ehhez valóban imádságos életben kell élni, vagyis létformává kell tenni az imát. Ez is belülről fakad, mint minden, ami Jézushoz tartozik.

Horváth-Hegyi Olivér

::Nyomtatható változat::