|
Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2005
- 49
- Advent 2005
Élő víz
Hozzászólás a cikkhez
Advent 2005
„Íme, élt egy ember Jeruzsálemben… Igaz és kegyes ember volt, várta Izráel vigasztalását…” (Lk 2,25)
Várni és keresni: a Bibliában különös hangsúlyt kap ez a két élethelyzet. Aki vár, lehet, hogy látszólag elfoglalja magát valamivel, de abban a pillanatban, ahogy várakozása beteljesülni látszik, teljes személyiségével a várakozás végét jelentő esemény felé fordul. A kereső ember pedig kész számos körülményt figyelmen kívül hagyni, hogy keresése minél eredményesebb legyen.
Várni és keresni – mindkettőnek van egy erőteljes vonása: az összpontosított figyelem. Mindkét esetben megjelenik a „Hamar, gyorsan, minél előbb!” sürgetése.
- a várakozás és a keresés esztendeje volt a számunkra? Nagy kérdés, testvérem, hogy mit vártál és mit kerestél ebben az évben. Talán nagy várakozásokkal és ezernyi lehetőség keresésével indultál neki ennek az évnek. Vajon mára alábbhagyott-e benned az a feszítő-türelmetlen erő, amely át- meg átszőtte várakozásodat és keresésedet?
Annyi változás tette, tehette próbára figyelmünket, hitünket az év folyamán, és talán volt úgy is, hogy csalódnunk kellett: sürgető várakozásunkra, keresésünkre nem jött megoldás. De ha a fenti bibliai idézetben szereplő emberre gondolok, akkor határozottan és nagy örömmel – sőt biztatóan – jelenthetem ki: van megoldás! Csak nem mindegy, hogy kit várunk, és kit keresünk. Mert az egyetlen megoldás Jézus Krisztus. Aki őt várja és keresi, eljut a megoldáshoz. Ahhoz a megoldáshoz, amely meghozza a várva várt békességet és lelki egyensúlyt az ember személyes életébe.
Mindannyiunknak szüksége van megoldásra! Égetően fontos ez az életünkben! A megoldás kulcsa pedig ebben rejlik: várni és keresni Jézus Krisztust. Várni és keresni őt minden pillanatban. Várni és keresni őt úgy, ahogy az ember élete legdrágább „hozzátartozóját” várja, és legféltettebb kincsét keresi! Várni Jézust mint az övéiért visszajövő, mihamarabb visszatérő győztes Királyt, és keresni őt mint Szabadítót, Megváltót – addig, amíg nem késő!
Simeon nem várt hiába. Személyes bizonyságtételét Lukács evangéliuma 2. fejezetének 29. versétől olvashatjuk. Ezért igazán érdemes neked és nekem várni és keresni!
Szivos László
::Nyomtatható változat::
|
